Lapszéli jegyzetek a focivilág híreihez P. Tóth Nóra tollából.
„Szoboszlai értéke azóta az egekbe szökött és 2023. júniusában még 50 millió euróra taksálták az értékét, majd az október 9-i Transfermarkt értékbecslés szerint már 70 millió eurót ér a válogatott támadója. Mondhatni a Liverpool tökéletes üzletet kötött, hiszen az értékének megfelelő összeget fizette ki pár hónappal korábban” – írja a www.goal.com.
Nem ismeretlen jelenség ez, hogy valakinek, egy hús-vér embernek megszabott ára van. Olykor éppen a „húsáért” adják oda „éhes vadászok” az összeget… Néhány tízezer forintért bármit megkaphat belőle a vevő.
Persze egy tisztességes munkahelyen a tevékenységért kap pénzt az ember. Odaadjuk az időnket, oda az energiánkat, tudásunkat, hogy erőfeszítéseinkért cserébe havonta pittyenjen bankszámlánkon a jól megérdemelt fizetésünk.
A focisták újabb kategóriát jelentenek ebben a tekintetben. Becsült és tényleges áruk van, egyik klub fizet értük a másiknak, ők maguk is jól járnak anyagilag, de kemény fizikai-lelki megterheléssel próbálják megszolgálni a befektetett összegeket. Így, szalagcímben olvasva mégis igen megdöbbentő: „Szoboszlai Dominik értéke az egekbe szökött, Kerkez Milos is drágább, mint valaha” – nem az aranylábával vitt passzok, gólok, maga Dominik és Milos ér annyit, amennyit. És az értéke egyre nő – írja a folytatásban az újságíró az elemzők becsléseit továbbítva. Drága, na. Sokunk nem tudná megvenni őt a piacon, és vitrinbe állítani, mint egy értékes műkincset. De vannak, akik birtokolják őt helyettünk is, dicsekedve: a miénk és ennyire drága.
„Hisz minden a tietek: Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek.” 1Kor3, 21-22 Sok mindent birtokolhatunk, mi emberek, ahogy a bölcs apostol is írja – legalább is úgy hisszük –, s néhányan igen drága holmikat is.
Dominik, Milos, te és én azonban ettől sokkal többet érünk. Megfizethetetlenek vagyunk… De persze nem Euróval mérve. Az elemzők és becslések világában értékünk a magasságból a mélységbe zuhanhat egyik pillanatról a másikra. Ha már nem rúgunk elég gólt, ha már nem termelünk eleget, kevesebb erőnk van a kiszabott feladatok elvégzésére, eladnak, átadnak, kirúgnak, elbocsátanak, pálya szélére állítani, kispadra ültetnek.
A test birtokolható, de hol marad a lélek?
Nem vágyom a prófétaszerepre – akárcsak Jónás, szavaim is csak dadogóak, mégis bele kell kiáltani a világba valakinek: „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? […]Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az. […] a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek. Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené. 1Kor3
P. Tóth Nóra