Különleges időszaka ez az évnek. Szertartásainkban sok olyan himnusz jelenik meg, amelyeket csak ekkor imádkozunk. Az időszak is a szertartások különlegességéről kapta a nevét. Ugyanis ekkor sok hétköznapon a reggeli istentiszteleten a kánon szokásos kilenc ódája helyett csak hármat veszünk (tri ódion). Ezt persze, csak azok veszik észre, akiknek van alkalmuk naponta bekapcsolódni az utrenyébe. De sok különlegesség azok számára is érzékelhető, akik csak ritkábban, hétvégenként jutnak el templomba.
A Triód időszakának fő része természetesen maga a Nagyböjt. Az előtte lévő vasárnapok és hozzájuk tartozó többi nap viszont már előkészület rá. A kezdő vasárnapon az Evangéliumban Jézus példabeszéde hangzik föl, melyben a vámos bűnbánatát dicséri, és a farizeus gőgjét kárhoztatja. Ezzel a figyelmeztetéssel indul a böjti készületünk. Ettől kezdve énekeljük az utrenyében a Bűnbánat ajtaját nyisd meg nékem, Istenszülő…1 kezdetű imákat. Hétköznap ekkor még nincs egyéb változás. Hacsak nem az, hogy az étkezésben teljes szabadságot kapunk, még pénteken is lehet húsos eledelt fogyasztani. Ez a szabad hét is az előkészület része.
A következő vasárnap neve: Tékozló fiú vasárnapja. Természetesen szintén az ekkor felhangzó Evangélium miatt. Ezen a vasárnapon megint megjelenik egy új és gyönyörű szép ének az utrenyében: Babilon folyóvizei…2 A 136. zsoltár keserű szavait a száműzetésben élő nép énekelte. Ahogyan ők vágytak vissza az Ígéret földjére, úgy vágyunk mi is a bűneink miatt elvesztett Paradicsomba. E zsoltárverseket a következő vasárnapokon is énekeljük, míg el nem kezdődik a Nagyböjt.
Az ekkor kezdődő hét sem hoz még más különlegességet, de a végén, a szombati nap már jelentős. Ez az első Halottak szombatja, mely természetesen már megelőző este, a pénteki vecsernyével kezdődik.
Másnap Húshagyó vasárnap van. A neve már a böjt közeledésére utal. Az Evangélium ekkor az Utolsó ítéletet idézi föl, serkentve a lankadó, komolytalan lelkeket a buzgóságra. Ezen a héten – melyet a rákövetkező vasárnapról „vajhagyó hét”-nek nevezünk – már minden hétköznap hoz saját szövegeket. Sőt szerdán és pénteken Előszenteltek Liturgiáját is végezhetünk, mintegy bemelegítésként. A hét végén az Aszkéta atyát szombatját üljük, hogy legyen kitől példát vennünk a hamarosan kezdődő szent küzdelemhez.
Így érkezik el a Vajhagyó vasárnap, mely már a Nagyböjt kapuja. Az Evangéliumban Jézus a böjtről és az egymásnak megbocsátás fontosságáról tanít.
Nekünk ez a hétvége, az Aszkéta atyák szombatja és a Vajhagyó vasárnap lesz a Centenáriumi év kezdő ünnepsége, amelyet Hajdúdorogon rendezünk. Szombaton történelmi visszaemlékezést tartunk színes, mindenki számára érdekes formában. Erre a napra a tavalyi Család-gyűléshez hasonlóan mindenkit várunk, egyházunk apraja-nagyját. A gyermekek foglalkoztatását a szervezők vállalják magukra. Másnap pedig Püspöki Szent Liturgiában kérjük a Szentlelket, hogy vezessen bennünket ezen az egy éven át tartó hálaadó ünnepségen, és segítsen, hogy mind többen kapcsolódhassunk bele a fölajánlásba, melyben önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.
1 A BŰNBÁNAT AJTAJÁT nyisd meg nékem, Életadó, * mert az én lelkem virraszt a te szent hajlékodban, * míg a test hajlékát egészen beszennyezve hordja, * de mint irgalmas, * a te jóságos kegyelmeddel * tisztíts meg engem!
AZ ÜDVÖSSÉG AJTAJÁT egyengesd nékem, Istenszülő, * mert gyalázatos vétkekkel szennyeztem be lelkemet, * és tunyán eltékozoltam egész életemet, * de imádságaid által tisztíts meg engem * minden tisztátalanságtól!
GONOSZ CSELEKEDETEIMNEK sokaságára gondolván, * én megátalkodott bűnös, * remegek az ítéletnek rettenetes napjától, * de jóindulatú irgalmadban bízva * Dávid király szavaival kiáltok hozzád: * Könyörülj rajtam, Isten, * a te nagy irgalmad szerint!
2 Babilon folyóvizei mellett, / alleluja, / ottan ültünk és siránkoztunk, / midőn Sionra / emlékezénk, / midőn Sionra emlékezénk / alleluja, / alleluja!
A fűzfákra függesztettük / alleluja! / függesztettük benne / hangszereinket, / alleluja, alleluja!
Zengjetek nekünk éneket Sion énekeiből/ alleluja! / Hogyan énekeljük / az Úr énekét / idegen földön. / alleluja, alleluja!
Ha elfeledlek téged, Jeruzsálem, / alleluja! / Legyen feledve az én jobb kezem, / legyen feledve / az én jobb kezem! / alleluja, alleluja!
Dicsőség... Alleluja! Most és… Alleluja!
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum