PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Nagycsütörtök

Rubóczkiné Kiss Hajnalka megrendítő imája nagycsütörtökön.

Uram! Elfáradtam. Engedd, hogy megpihenjek most kicsit lábaidnál.

Lerúgom pár percre a mindennapos gondok poros cipőit, hogy ne szorítsanak,

és leteszem a bajok barna batyuját, hogy egy ideig ne nyomja véresre dörzsölt vállaimat.

Megszabadulok a régi harag kopott cekkerétől is, hogy ne vágja tovább koszlott füle két tenyeremet.

Kioldozom az irigység övét, ne szorítsa úgy az oldalamat, levegőt kapjak végre.

Itt ülök. Nem szólok. Hagyom, hogy a csended szólaljon meg bennem.

Hagyom, hogy letöröld homlokomról a félelem ecetes izzadságcseppjeit.

Hagyom, hogy néhány percig, ha csak rövid ideig is, úgy fürössz meg engem a szeretetedben, olyan tisztára, ahogyan csak anyám tudott megmosni, egyszer régen, még gyermekkoromban.

Rubóczkiné Kiss Hajnalka