Blessing of the River Tisa

Idén sem maradt el Timáron a Tisza megszentelés, bár ezúttal egymás közt voltak: hívek és parókus. A tavalyi ünnep fényét emelete a Nyíregyházi Egyházmegye apostoli kormányzója, Szocska A. Ábel atya jelenléte. Mégsem volt az idei kevésbé fényes.

A prédikációt tartó parókus, Revák István atya is épp erre építette fel beszédét: az ünnep fényére, nagyságára hivatkozva. „Fényes volt az előző ünnep, de ez mégis fényesebb” – hangzott – az elmélkedés gondolati ritmusát is adva – újra és újra a liturgikus szöveg idézete a karácsony és a vízkereszt ünnepének vizsgálata és összevetése során.

A család és a szeretet ünnepének tartott karácsony mellett az úrjelenés és a húsvét talán még inkább a szeretet ünnepe. A megajándékozó szeretetet tapasztaltuk meg a karácsonyi asztalnál, a karácsonyfa körül, az egymásra hangolódásban, s ugyanezt vízkeresztkor, amikor magával az Istennel találkozunk. „Karácsonykor a pásztorok, emberek hirdetik a Messiást, vízkeresztkor a szentéletű Keresztelő Szent János teszi ugyanezt alázatával, mondván: Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Karácsonykor sokan tesznek tanúságot Krisztusról, vízkeresztkor maga az Atyaisten tesz tanúságot róla: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

„Érezzük-e az Isten jelenlétét, szeretetét, valóságát az életünkben?” – tette fel a kérdést az atya. Hiszen „az Isten nem ránktör, hanem gyöngéd szeretettel közeledik.”

Az Úrjelenés, Teofánia azon kevés ünnep közé tartozik, amikor a teljes Szentháromsággal találkozhatunk. S amit mi itt a Földön, a családban megélhetünk, a szeretetközösséget az egy Isten a Szentháromságban éli meg: „egy az Isten, de nem magányos” – idézte egy barátját a szónok.

„Vízkereszt ünnepén kezdi meg nyilvános működését Jézus, s milyen jó felütés ez. A kezdet a vízhez kötődik. A vízhez, mely tisztára mos, s amely éltet.”  A keresztség és a házszentelés, jószág és tulajdon megáldásának hagyományáról gondolkodva azt is tudatosította, hogy a szentelt víz által felvéve keresztség szentségét a test a Szentlélek templomává lesz, de vízkeresztkor, a hajlékaink megszentelésekor az otthonunk is „templommá válik, ahol minden nap helye van az Istennek, aki szebbé teszi az életünket.”  

A liturgia végén proseció indult a Tisza-partra, ahol a Szentlélek ereje szállt a folyóra. A lelkipásztor a háromágú gyertyát, a keresztet és a kezét a vízbe mártva, Szofróniosz pátriárka vízszentelési imáját mondva megszentelte az élővizet.

Miroválás során a megszentelt Tisza vízével áldott meg parókus atya egyenként mindenkit.

A tavalyi szenteléshez képest húsz fokkal enyhébb időben összegyűlt hívők nem siettek haza: egy forró tea és pogácsa mellett örültek együtt az ünnepnek, egymásnak, saját kis szeretetközösségüknek.

Forrás és fotó: Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye