Az aleppói melkita érsek nyílt levele

Drága testvéreim! 

Az újév kezdetén szeretném megköszönni a kedvességeteket és odaadásotokat, mellyel régóta velünk vagytok az elmúlt évek különösen nehéz időszakában, melyben bizonytalanság és nélkülözés volt az osztályrészünk.

Mint tudjátok, Szíria a világ minden tájáról verbuvált szélsőséges terroristák prédájává vált, akiket azért küldtek és fizetnek, hogy lerombolják gyönyörű országunkat, megsemmisítsenek mindent és mindenkit, aki elutasítja a megszállókat és pártfogóikat. Hálával tartozunk Istennek, hogy segített bennünket az ellenállásban. Az Iszlám Állam és szövetségesei megkezdték a visszavonulást, végre remény tölti el a békére vágyók szívét. Az emberek nem akarnak az elmúlt évszázadok vallásos szektáinak sötét uralmát idéző világban élni. Aleppó nemrég felszabadult, és számunkra, keresztények számára – ahogy a város összes lakosa számára – a dolgok lassan változni látszanak, és jelentős fejlődésnek nézünk elébe.  E remény vigasztaló örömét szeretném Veletek megosztani hálatelt szívvel. Karácsony ünnepén első kézből érezhettük Isten ránk áradó kegyelmét. Hálát adunk neki és mindazoknak, akik végtelen jóságától vezérelve, a napkeleti bölcsekhez hasonlóan fölajánlották azt, amire szükségünk volt.

Az elmúlt két hónapban testvéreink életkörülményei jelentősen javultak, papjaink mindvégig fáradhatatlanul szolgálták a hívek szükségleteit. Már van áram, fűtés és ivóvíz, biztosított az élelmiszer-, és üzemanyag-ellátás, az utakat megnyitották, a közigazgatási intézmények ismét működnek. Aleppóban és környékén éjjel-nappal garantált a biztonság, olyannyira, hogy keresztény hívek ezrei merészkedtek ki otthonukból hosszú idő után először, hogy templomaikban ünnepeljék a karácsonyt. A város legnagyobb melkita görögkatolikus temploma, a Szent György templom is zsúfolásig megtelt hívekkel. A város a szokásosnál is jobban világított karácsony este, számtalan házat, templomot, utcát, teret díszített karácsonyfa és betlehem.

Csak egyetlen árnyék vetült e vigaszt hozó és nyugodt estére: a rengeteg keresztény hiánya, akiket kitelepítettek, vagy akik elmenekültek, szétszóródva a világ minden pontjára, távol szülőföldjüktől, mely addig megélhetést és boldogságot biztosított nekik. Ez a tömeges elvándorlás jelentősen sújtotta keresztény közösségünket, de nem változtatott meg bennünket. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy segítsük az itt maradtakat, bátorítottuk őket, hogy álljanak ellen a kivándorlás csábításának, s hogy higgyenek a szebb jövőben – miközben napi szükségleteik kielégítésében is segítettük őket. „Maradásra építünk” mozgalmunk keményen dolgozott, hogy újjáépítse házaikat, újranyissa műhelyeiket, üzleteiket, vagy munkát találjon nekik. Több száz ember tudta folytatni Aleppóban az életét a mozgalomnak köszönhetően.

Sajnos azonban rengetegen elmentek. Felejtsük el őket? Törődjünk bele, hogy a Szíriában kétezer éve jelenlévő kereszténység szép lassan eltűnik? Erről a földről, ahol kezdődött? Törődjünk bele, vagy tegyünk meg mindent, hogy elállítsuk ezt a súlyos vérzést?

Hosszas gondolkodás után elindítottunk egy programot, mely a kivándorolt keresztények visszatelepülését, re-integrálódását segíti. Tavaly februárban szétkürtöltük a világban: Aleppó visszavár! Az üzenet a városból elmenekült és kitelepített keresztényeket kérte, gondolkodjanak el a visszatérés lehetőségén. Meglehetősen furcsa és nehéz döntésre kértük az elvándorolt keresztényeket. Nem volt könnyű szembemenni az árral, ellentmondani a nyugati kormányok és nonprofit szervezetek kivándorlást buzdító kampányának. Ennek ellenére, Isten segítségével belevágtunk. Eleinte kevesen reagáltak, de az utóbbi hónapokban egyre többen kérik a segítségünket a visszatéréshez. Eddig több mint húsz alkalommal fizettük a visszatérni vágyók útiköltségét, és ugyanennyien várnak a hazatérésre.  A városban és az országban is terjed a hír, hogy Aleppó lakosai visszatérnek. Ez sokakat elgondolkodtat a visszatérés lehetőségéről.

Ez a törekvés nyilvánvalóan rengeteg pénzt igényel, de úgy gondoljuk, ez a cél megéri az anyagi ráfordítást, és a társadalmi következmények sokkal fontosabbak, mint a pénz. Szerencsére az Úr ismét velünk volt, és arra ösztönzött néhány svájci barátunkat, hogy összefogjanak és jelentősen támogassák ezt a kezdeményezést.

Nem sokkal karácsony előtt Orbán Viktor miniszterelnök meghívására Magyarországon jártam. A szívélyes fogadtatáson és gondoskodáson felbátorodva beszámoltam neki a munkásságunkról. Szerencsére ő is fontosnak tartja a kezdeményezésünket, és azonnal anyagi segítséget ajánlott fel. Ez volt a legcsodálatosabb karácsonyi ajándék, melyről álmodni sem mertem volna ezekben a nehéz időkben. Isten áldja meg a magyarokat és miniszterelnöküket, éljenek sokáig békében, szabadságban és erőszaktól mentesen!

Ilyen ajándékokkal vigasztalt bennünket az irgalmas Isten karácsony szent ünnepén, oly sok év szenvedés és fájdalom után. Karácsonyt végre szeretett híveinkkel együtt ünnepelhettük, és érezzük, hogy a közelgő tavasz a változás szelét, reményekkel teli hónapokat hoz magával. Boldogan látjuk, hogy egyre többen térnek haza otthonaikba, és rengetegen biztosítanak bennünket szeretetükről, együttérzésükről. Istennek legyen hála, aki ismét megmutatta irántunk való jóságát. Nem tehetünk mást, mint őseink szavait ismételjük újra és újra: Krisztus közöttünk, ne féljetek!

Kedves testvéreim! Legyen ez az új esztendő mindannyiótok számára Isten jelenléte által áldott, gazdag és boldog! 

Aleppó, 2018. január 1. 

Jean-Clément Jeanbart, aleppói melkita érsek

Forrás: Görögkatolikus Metropólia, fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye