Oly gyakran próbáljuk valóra váltani a Zsoltáros szavait, melyet Alkonyati Istentiszteletünkben is imádkozunk, de ha őszinték szeretnénk lenni, bizony gyakran rátévedünk a bűn útjára. Emberi természetünk gyengeségéből fakad folytonos elesésünk, Isten kegyelméből pedig az, hogy van lehetőségünk újra és újra talpra állni. A Nagyböjt kifejezetten alkalmas idő az újra és újra próbálkozásokra, terheink letételére, jobbá, „Isten-közelibbé” válásunkra. Mindannyian erre törekszünk. Mi, a Nyíradonyi Esperesi Kerületben élők. most ezt - hála a szervező és lebonyolító feladatokat magukra vállaló Atyáknak - szervezett keretek között tehettük és talán így könnyebb volt, mint egyedül rászánni magunkat egy szűk napnyi töltekezésre Máriapócson; hiszen csak éltünk az adott lehetőségekkel.

2012. március 3-án tartotta lelki napját Máriapócson a Nyíradonyi Esperesi Kerület. Az egyedülálló és nagyon jó kezdeményezésen körülbelül háromszázan vettünk részt. Az együtt töltött hat óra lelki élményekben gazdag volt: közösen imádkoztuk az I. imaórát és a Parakliszt, valamint három, elgondolkodtató és mélyreható elmélkedést hallgattunk meg.

A délelőtti elmélkedések mottója az első zsoltár volt. Megtapasztaltuk, milyen úton lenni Isten országa felé bűnök és viszontagságok között.

„Boldog az, ki nem a bűn útját járja...” Sajnos nem tudjuk lépéseinket megőrizni, ezért mintegy önvédelemként kialakítunk magunkban olyan viszonyulásokat vétkeinkhez, amelyek eltörpítik azokat és így nyugtathatjuk magunkat, lelkiismeretünket, hogy ez csak apróság, ezzel nem foglalkozhatunk. Másik, előszeretettel alkalmazott megoldási kísérlet, hogy figyelmünket eltereljük, azaz egyéb nem szükséges problémát helyezünk előtérbe. Kapin István atya a következő példát említette a tereléssel kapcsolatban: ha gond van a házasságunkkal, felújítjuk a házat.

A Paraklisz keretében Mosolygó Tibor atya egy jellegzetes és követendő hajdúdorogi szokást ismertetett meg velünk, mely a következő: ha egy hajdúdorogi zarándok Máriapócsról hazatér, meglátogatja rokonságát, ismerőseit és csókkal köszönti: „mária-csókkal” melyet a pócsi Máriától hozott. A reklámújságok akcióit, híreit átadjuk egymásnak, akkor miért ne tehetnénk ezt azzal az örömmel, sugárzó szeretettel is, ami szívünket Máriapócson betölti.

A lelki szépség megtapasztalása mellett szemet-szívet gyönyörködtető látványban is volt részünk. Magával ragadott bennünket a fatemplom és a kegyhelytörténeti bemutató.

Páran vállaltuk azt, hogy a böjt futása alatt gyalogszerrel, olykor csetledezve-botladozva ( ahogyan közönséges földi halandó a Nagyböjtöt is megéli) vágunk neki az általunk amúgy is várt lelki együttlétnek. Nyíradonyban 2 óra 30 perckor a templom előtt találkozott önszerveződő kis csapatunk, szám szerint tizenhárman (mint az apostolok kara kiegészülve Mátyással és Pál apostollal Pünkösd után), négyen a Nyíracsádi, kilencen a Nyíradonyi Egyházközség tagjai voltunk. Nem először zarándokoltunk már együtt, azonban mindig más élményekkel gazdagodunk.

Zarándokáldással indultunk útnak. Utunk során társunk a kereszt és a Zarándokok Énekeskönyve volt. Végigimádkozva mentünk faluról-falura, az imádságra és egymásra figyelve. Utunkat nehezítette a fel-feltámadó szél és a sötétség, erősítette a csapaszellem, a közös akarat. Szívünkben óriási örömmel érkeztünk Máriapócsra, ahol az Istenszülő várt minket biztató, megnyugtató mosolyával. Épp akkor érkeztek meg testvéreink, a kerület más egyházközségeiből, ki busszal, ki személygépkocsival. Közösen éltük meg kerületünk lelki napjának fentebb részletezett programjait, és feltöltekezve vettük az irányt a parkolóig. Autóbuszunknak visszafelé csak fél óra kellett ahhoz, amit mi, szélben és sötétben, 7 óra alatt tettünk meg. Hálatelt szívvel, énekelve röpült el a visszaút. Tudomásom szerint mi „nyitottuk meg” az idei gyalogos zarándoklatok sokaságát Máriapócsra.

Boldogok voltunk ezen a szombati napon, hiszen az „Ő törvényein” elmélkedtünk. Boldogok voltunk, hogy esperesi kerületünk ilyen szép számmal képviseltette magát. Boldogok voltunk, hogy áldozatot hozhattunk Érte, hogy az Ő áldozatának és feltámadásának mi is részesei lehessünk.

(A fotókat Kerékgyártó András kerületi esperes készítette.)

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum