Kocsis Fülöp megyéspüspök 2009. október 3-án az — Érden és környékén élő, mintegy 1200 hívő kérésére 2008. július 14-én alapított és Szabó Mihály paróchus által vezetett — Érdi Görög Katolikus Egyházközségbe látogatott. A postástelepi római katolikus templomban tartott püspöki liturgián Diósdról, Érdről, Tárnokról és Törökbálintról érkezett másfélszáz hívő, valamint a kerületi papság vett részt. A szertartás keretében a megyéspüspök megemlékezett október 1-én tartott Istenszülő oltalmának ünnepéről. Köszönetet mondott a római katolikus testvéreknek, hogy befogadták a saját templommal nem rendelkező görög katolikus közösséget. Méltatta az Istenszülő oltalmába ajánlani tervezett érdi közösségben eddig végzett szervezőmunkát. Kiemelte, hogy nem elég a pap buzgalma, ha az emberek nem indulnak el Krisztus felé. A püspöki látogatás látványos esemény, mondta, de a látványos pillanatok elmúlnak, a nagy dolgok viszont mindig csöndben születnek. Fontos, hogy az egyház egységét szimbolizáló püspöki látogatást követően mindannyian mások legyünk, hogy engedjük Jézust szívünkbe, lelkünkbe költözni.

A liturgia keretében két fiatal most vette először magához az eucharisztiát, és szüleik hitét követve beléptek Isten országába. A szentáldozás után, a liturgia végén az egyházközség világi elnöke és Tárnok polgármestere köszönte meg a püspöki látogatást, illetve az érdi egyházközség megalapítását. A templomi szertartást követően a hívek és a vendégek a paróchiára vonultak. A közösségi terem püspöki megáldását agapé, majd vecsernye követte. Az ökumené jegyében megáldotta a közösséget dr. Vassné Baki Ilona, parkvárosi református lelkész is.

Interjú Kocsis Fülöp görög katolikus megyéspüspökkel:

Mi tart ma a görög katolikus egyház legnagyobb kihívásának?

A ma emberének legalább akkora szükséges van a misztikumra, mint a régieknek. Hagyományait tekintve a mi egyházunk áll ma is a legközelebb a krisztusi időkhöz, így az emberek természetesen fogadják tőlünk a külsőségekben is megmutatkozó, de a lelket érintő misztikumot. Ma ez az igény el van nyomva a divat és a materialista szemlélet által, s nekünk kell ezt újra kibontani, felszínre hozni, hiszen minden egyes emberben megvan az eziránti vágy.

Sokak szerint ma egyértelműen láthatók az apokalipszis jegyei. Ön szerint is?

Én nem így látom. Szerintem nincs itt az Idő. Egyébként is, nekünk mindig készen kell lennünk.

Mi indította az Érdi Egyházközség megalapítására?

Nagyon régi igény volt ez. Ifjú koromban magam is jártam a városban, s már akkor is felvetődött egy önálló egyházközség alapításának gondolata. Az ezernél is több görög katolikus hívő számára így megnyílt a lehetősége, hogy rendszeresen részt vegyen a liturgián, és megtartsa ünnepeinket.

Mik voltak kezdeti feladatok, hogyan értékeli az érdiek egy évi munkáját?

Először is meg kellett teremteni Mihály atya lakáskörülményeit. Fel kellett keresnie a híveket, meg kellett szervezniük az egyházközséget, majd megkeresniük a paróchiának legmegfelelőbb épületet. Egy születő közösségnek mindezekre elég kevés pénze van, ezért az utóbbit az egyházmegye vásárolta meg. Az újonnan alakult szerveződések közül kétségkívül az érdi most a legerősebb.

Szabó Mihály érdi görög katolikus paróchust kérdeztem, hogy melyek a következő időszak legfontosabb tennivalói?

Az első időben a legfontosabb volt a hívekkel való kapcsolat kiépítése, a közösségi alkalmak feltételeinek megteremtése és a szertartáshoz szükséges eszközök biztosítása. Lassan építkeztünk, de biztos alapokat teremtettünk. Most a liturgiák után az első helyre sorolom a családlátogatásokat, amely a további erősödésünkhöz fontos kapcsolatokat teremti meg. Időközben változott az egyházközségünk területi határa. Százhalombatta elkerült tőlünk, most Törökbálint és Diósd tartozik hozzánk. Meghatározónak tartom a különböző felekezetek közös missziós munkáját, így mi is részt veszünk az Érdért és az érdiekért szervezett ökumenikus imádságon. Anyagi lehetőségeink szűkösek, a hívek nagylelkű adományozása mellett is. De most nem ez a fontos, az építkezés, a létszámban és a lélekben való gyarapodás, a közösségi alkalmak megteremtése. Ez az én feladatom, ez az én küldetésem. Dicsőség Jézus Krisztusnak! – Dicsőség mindörökké!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum