Január 18. – Atanáz és Cirill főpapok emlékezete

Alexandriai Szent Atanáz (295 k.-373.) „az Egyház oszlopa” címet vívta ki tevékenységével. Negyvenöt küzdelmes éven át küzdött az ariánusok eretneksége ellen. Ötszörös száműzetésében is vállalta hitét. A keresztény élet elmélyítésén munkálkodott. Remete Szent Antal életrajzát is megírta egyik száműzetésében, hogy az példaképpen szolgáljon a vallásos és keresztény életre. Arra törekedett, hogy az aszkézis és a szüzesség Istenhez vezető útját megmutassa és megszerettesse az emberekkel. Hatalmával keményen kiállt az Isten országa mellett.

Tiszteletére írt sztichirákban így imádkozunk:

Üldözéseket állhatatosan eltűrtél, * veszedelmeket elviseltél, * isteni szózatú, szentéletű Atanáz, * Áriusz istentagadó eltévelyedését pedig száműzted, * és nyájadat az ő istentelenségétől megőrizted, * a Fiút és a Szentlelket igaz hittel * az Atyával egylényegűnek vallottad, * végtelenül boldogságos főpap!

Tanításod villámaival megvilágosítottad a sötétségben levőket, * legyőztél minden eltévelyedést, * a hitért élen harcolva, * hírneves és erős Atanáz, * te valódi pásztor, * Krisztus Egyházának megingathatatlan alapja. * Azért egybegyűlve tisztelünk téged, * és szent énekkel örvendezünk.

Minden erényt állhatatosan gyakoroltál, * isteni ihletésű! * A Szentlélek szent kenetével nyilvánosan föl is szenteltek, * és legszentebb főpap, valódi pásztor * és a hit élharcosa voltál. * Ezért az egész Egyház dicsér téged, * megünnepli szent emlékedet, * és dicsőíti az Üdvözítőt.

Alexandriai Szent Cirill (370-444), aki több mint harminc éven át volt püspök, nevéhez krisztológiai viták köthetők, melynek eredményeként a 431-es efezusi zsinat (ennek során be is börtönözték Cirillt) dogmaként kimondta Mária istenanyai méltóságát. Igazhitűsége és magánélete kifogástalan volt, s egész életén át a tanulás és a kutatás embere akart maradni. A lehető legnagyobb pontossággal határozta meg a Szentírás és a hagyomány tanítását, a hit misztériumának pontos kifejtésére törekedett. Kitartóan szállt szembe az eretnekekkel.

Liturgikus szövegeink így emlékeznek meg róla:

A te tüzes tanításod nyomán * a téves tanítás minden tűzrevaló pozdorjája elégett, * végtelenül bölcs atya! * A te szellemed tengerébe süllyedt * a lázongó istentelenek serege, * a te bölcsességed hitágazataiban gyönyörködik * mindenkor a hívek egyháza, * s fennhangon tisztel téged, boldogságos Cirill!

A te ékesen szóló beszédeiddel * büszkélkedik az egész Egyház, legszentebb Cirill, * s ragyogó szépségeiben vallásos érzelmekkel gyönyörködik; * a te szent és fényes emlékedet szüntelenül ünnepli, dicsőséges, * igazhitűek dicsősége, a zsinati atyák feje, * a legszentebb Szűz első védelmezője.

Hitágazataid botjával elűzted * Krisztus Egyházától a szellemi farkasokat, * és körülbástyáztad azt tanításod erősségével, * megőrizted épségben és sértetlenül Krisztusnak. * Esedezzél hozzá, hogy az enyészettől és a veszedelmektől megszabaduljanak mindazok, * akik híven megünneplik * a te mindenkor tisztelt emlékedet, Cirill!

Forrás: dr. Diós István – A szentek élete

Nyíregyházi Egyházmegye