2017. december 28-án tizenötezer fiatal kerekedett fel, hogy Bázelben töltse a szilvesztert. Sajátos és irigylésre méltó módon múlatták az időt az óév utolsó napjaiban: imával, elmélkedéssel, elmélyüléssel, Taizé-énekekkel. Szikora Gábor beszámolója következik.
Amikor Európa tizenötezer fiatalja kel útra, hogy Svájc egy városában, Bázelben találkozzon, azt hiszem, nem túl merész a kijelentés, hogy itt valami történik. De mi is? Sztárvendég nincs. Koncert nem várható. Az ebéd és vacsora gasztronómiai élménye lapozható. A kényelmes és nyugodt alvás, ha más nem, legalábbis rizikós. A sorban állás pedig előre megjósolható.
Valami mégis mozgat. Pedig nem történik semmi különös: keresztény fiatalok összegyűlnek reggeli imára, kiscsoportos szentírásolvasásra, teára a Münster téren, déli imára a katedrálisban, sokszínű műhelymunkára lelkiség, egyház és társadalmi szolidaritás témákban a város valamennyi sarkában, este véget nem érő kígyózás az ételosztó standoknál, aztán jóízű falatozás az élettel megtelt parkolóházban. Majd az egyórás nagy közös esti ima párhuzamosan a Szt. Jakab–csarnokban és az Arénában. Különböző nyelveken elhangzó olvasmány és kérő ima. Alois testvér szavai. A nemzetek köszöntése. Ismétlődő Taizé-énekek. Kereszthódolás. Áldás osztás.
A város nyüzsög. Az angol és egyéb európai nyelvek szolgálják az ismerkedést, megosztást és élménycserét. Családok nyitják meg ajtajaikat, közösségek templomaikat. A negyedik nap elérkezik az összegzés is: köszönet az évért, hála az elmúlt napokért. A szilveszteréjjel nagyszerű: ima, énekszó, játék, kacagás, tánc. Az újévi ebéd a vendéglátó családnál finom és baráti.
Csupán öt nap. Semmi különös, „csupán” ima, csend, találkozások, hangos öröm és új kapcsolatok, de az élmény felemelő.
Szöveg: Szikora Gábor, fotó: Szabó Dóra
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |