A holisztikus ember

A téma igen aktuális jelenünkben, amikor lépten-nyomon látható, hogy mennyire megosztott, szétesőben lévő a világ körülöttünk (és gyakran bennünk is elviselhetetlen feszültségek, indulatok dúlnak) mind társadalmi, mind lelki, mind szociális szinten.

A holisztikus szemlélet kiemeli és hangsúlyozza, hogy az ember több, mint részeinek az összessége. Sokkal bonyolultabb egység. Ha föltesszük a kérdést, ki is az ember, különféle válaszokat kapunk. Általánosító megfogalmazás szerint: társadalmi lény, aki képes a világ megismerésére és átalakítására. Korábban egy marxista meghatározás az állatvilágtól való megkülönböztető jegyek alapján definiálta az embert: munkát végez, tagoltan beszél és gondolkodik. A tudomány szerint „rendszertanilag az emberi nem az állatok országába, a főemlősök rendjében a hominidák közé tartozik”. A különböző értelmezésekben hangot kap az is, hogy az emberrel ellentétben az állatok nem képesek a közvetlen átélésen, tapasztalatokon túl terjedő gondolkodásra. Vagyis nem képesek a múltra kérdezni, a jövőre tervezni. Az állatoknak nincs felelősségérzetük, nincs morális érzékük, mivel nincs individuális énjük.

A Szentírás emberképe a tudományos magyarázatokkal szemben sokkal átfogóbb, holisztikusabb, nem tudományos ismereteket közöl, hanem üzeneteket küld az embernek, mutatott rá a perjel: Az Ószövetségi Szentírás egy teljes világképet közvetít. Az üzenet lényege: Minden, ami van, nemcsak úgy magától, hanem Istentől van. És amit Isten teremtett, az jó. A teremtéstörténetnek rendkívül fontos üzenete, hogy Isten a káoszból kozmoszt (rendet) teremtett. Isten megteremtette az embert saját képmására, férfinak és nőnek teremtette. S ebbe a jól elrendezett világba helyezte bele azzal a feladattal, hogy gondozza, művelje azt.  Az Isten képére teremtettség azt is jelenti, hogy az ember képes a rend fenntartására. Kultúrát teremtő, művelő lény, akinek van szabad akarata, s szembehelyezkedhet az Istennel is. A paradicsomi történet végkifejlete az, hogy az ember kiszakadt az Isten teremtette rendből. Isten fölött állónak képzelte magát ugyanis, bűnbe esett. Ezzel a teremtés is megsérült, s megjelent a világban a bűn következménye, a szenvedés és a halál. Az ember a bűnből saját erejéből nem tud szabadulni. Isten, aki Krisztus képében emberré lett, magára vette az emberiség összes bűnét, kereszthalált halt, hogy áldozatával megváltsa a világot és helyreállítsa rendjét. Krisztus egész működése tulajdonképpen nem másról szól, mint arról, hogy ami szétesett, azt újra egybeforrassza. Krisztusban kibékül az ég és a föld.

A mai szétesett világban is holisztikusabb emberképre volna szükség. Legfőképpen arra, hogy az ember méltóságát tudatosítsuk a szabadság, egyenlőség, testvériség fogalomkörében és gyakorlatában, emelte ki Korzenszky Richárd. Ezek Európa eredeti identitás-meghatározó tényezői és eredetüket tekintve bibliai fogalmak.

A perjel felidézte miniszteri biztosi megbízatásának idejét is az Antall-kormány idején, amikor a Katolikus Iskolák Főhatóságának ügyvezető elnökeként 1994-ben Kálmán Attila államtitkárral és Mádl Ferenc miniszterrel megfogalmazták a Nemzeti Alaptantervben azt az emberképet, amelynek szellemében a mindenkori magyar ifjúságot nevelni kellene: Az ember tudatosan élő lény, aki képes saját maga és az őt körülvevő emberi, társadalmi és természeti környezete megismerésére. Akinek célja és jövője van, aki akarattal rendelkezik, aki tudatos lényként kérdez és válaszokat fogalmaz meg, akit a fizikai, a szellemi lét, az élet értelme, problémái és feladatai foglalkoztatnak. Ezt az emberkép-meghatározást később sajnálatos módon hatályon kívül helyezték, mondván: az iskolának nem feladata emberképet megfogalmazni, s nem feladata az sem, hogy összefüggésben, holisztikusan láttassa a gyerekkel a világot. Pedig az a jó iskola, fűzte hozzá a perjel, ahol a pedagógusok is annak a tudatában tanítanak, hogy minden tantárgy ugyanarról az egészről szól, csak más-más megközelítésben, s a tanítás/nevelés célja ugyanannak az embernek (a diáknak) különféle szempontokból való megragadása, fejlesztése.

Nagyon fontos volna, zárta gondolatit az előadó, hogy a társadalom, a különálló emberekből álló világunk valahogy egységet tudjon alkotni és találjon közös nevezőt. Az ember társas lény, másokkal való kapcsolat nélkül képtelen élni és képességeit kifejleszteni. Az iskola és a család összehangolt feladata volna, hogy megtanítsa gondolkodni, kommunikálni és együttműködni a gyermeket és tisztelni a másik embert.

Forrás: Toldi Éva/veszpremiersekseg.hu, fotó:eszakipart.hu

Nyíregyházi Egyházmegye