Az Árpád-házi Szent Piroska Szakképző Iskola Családpedagógiai mentor képzésének diákját kérdeztem az egy éves tanfolyamról.

Bodnárné Jászai Erika nevelőszülőként dolgozik a gyermekvédelmi szakellátásban.

K. Gabi: Mi motivált abban, hogy jelentkezz a családpedagógiai mentor képzésre?

Erika: Megfogalmazódott bennem, hogy a gyermekek nevelésében szakszerű ismeretek elsajátítására lenne szükségem. A gyermekvédelmi szakellátás rendszerébe került gyerekek számos nehézséggel érkeznek hozzánk, így sok türelmet és szeretetet igényelnek.

K. Gabi: Milyen új típusú készségek, ismeretek elsajátítására nyújtanak lehetőséget a képzés tanórái?

Erika: Nagyon érdekes volt a Gyermek mentálhigiéné, Gyermek fejlesztésének támogatása ahol a nebulók testi fejlődéséről és a gyermekbetegségekről volt szó. A gyermekekkel foglalkozók számára elengedhetetlen, hogy ezekkel az ismeretekkel tisztában legyenek. Ők tudják mi a maximum, amit elvárhatnak a gyermektől, és néha miért reagálnak, számunkra szokatlanul egy-egy helyzetre.

A Problémamegoldás folyamata és a Kommunikációs technikák elsajátítása is nagyon hasznos ismeretanyagot továbbított. A Konfliktuskezelési technikák elsajátítása segít a nehéz hétköznapokban, bár nem könnyű a tanultakat a gyakorlatban hasznosítani.

Megismertem a gyermekek útját a gyermekvédelem rendszerében. Láttam, hogy mennyi mindent megtesznek a szociális szakemberek annak érdekében, hogy a gyermeket minél tovább a családban tartsák. Megismertem a vérszerinti szülők nehézségeit és problémáit ami segített abban, hogy, még inkább elfogadjam, és megértsem őket. Nagyon sok hasznos információhoz jutottam.

Az önismereti tréninget nagyon élveztem. Érdekesek voltak a feladatok, melyek által jobban megvizsgáltam, megismertem önmagam. A tréning a meglévő ismereteimet önmagamról igazolta, megerősítette. Továbbá felszínre kerültek hiányosságaim, és néhány gyengeségem okára is fény derült a tesztek segítségével.

A csoport tagjai közelebb kerültek egymáshoz, mindenki nagyon őszinte volt. Sajnálom, hogy több ilyen foglalkozásra nem került még sor.

K. Gabi: A szakmai gyakorlati órák keretében megvalósuló tereplátogatások közül melyik volt a legérdekesebb?

Erika: Én a Huszár lakótelepen tett látogatásunkat élveztem a leginkább. A gyerekek nagyon aranyosak közvetlenek voltak. Látva a szegénységet sok mindenen elgondolkoztam. Sajnálom azokat a szülőket, akik nem tudják biztosítani a gyermekeik számára a megfelelő ellátást ezért gyermekeiket kiemelik a családból.

A itt működő szociális intézmények által nyújtott szolgáltatások nagyon sokrétűek, amiket igénybe is vesznek a telepen élők.

K. Gabi: Megjelent–e az intézmény görögkatolikus jellege a képzés során?

Erika: Igen. Minden tanár, dolgozó nagyon kedves és segítőkész volt. Lehetőségünk volt papi órákon, illetve lelki beszélgetéseken is részt venni igény szerint. Rendezvényünket mindig imádsággal kezdtük a kápolnában, amihez már az épület maga, megadta az imádságos hangulatot. Az órákon felhozott példák sok esetben Krisztusi példázatok, példabeszédek voltak, illetve a tanárok saját személyükben hiteles példaként állnak előttünk.

Összességében nagyon jól éreztem magam, és sajnálom, hogy vége a képzésnek. Hiányozni fognak a diáktársaim, tanáraim és az órák hangulata. Őszintén ajánlom ezt a képzést a nevelőszülőknek és a hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó pedagógusoknak.

Nagyon örültem mikor Erikával először találkoztam és elmondta, hogy nevelőszülő. Sokan talán nem is tudják, hogy milyen fontos munkát végeznek. A nevelőszülők lelkiismeretes munkája nélkülözhetetlen a gyermekvédelemben. Ha ezt segíteni tudjuk a képzéseinkkel, akkor bízhatunk abban, hogy Istennek tetsző küldetést valósítunk meg.

A nevelőszülők, azzal, hogy családot teremtenek egy gyermeknek, akit megfosztott ettől az élet, biztosítják számára azt, hogy megtalálja azt a teret, ami ideális esetben a család, ahol őszintén, tabuk nélkül mindenről lehet beszélni, ahol mindenki önmaga lehet, mert biztonságban érzi magát segítő kezek és érző szívek között. Nagyszerű dolog életbölcsességet meríteni vagy megosztani, közösen építeni egymás boldogulását, boldogságát. Mindenkinek szüksége van együttérző, megértő szeretetre, elismerő, bátorító mosolyra, biztató és eligazító szavakra. És nem utolsó sorban arra a tudatra, hogy van egy hely, ahová örömével és fájdalmával bármikor fordulhat. Minden egyes emberi lény egyedi és különböző "Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek” (Jer. 1.5). Különlegesen fontos, egyenrangú és egyedi alkotó eleme és része egy olyan mikroközösségnek, amely önállóságát és szabadságát a végsőkig tiszteli, de amely ugyanakkor befogadja, átöleli és vigasztalja akkor is, ha éppen zilált és összetört, s nem tud mást adni, csak a könnyeit…

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum