PANNÓNIA KÁVÉHÁZ
Pünkösdi matekolás a Szentlélekről
Galamb vagy lángnyelvek? A Szentháromságban is jelenlévő Szentlélekről Rubóczkiné Kiss Hajnalka írását olvashatják.
Pünkösd van, a Szentlélek ünnepe. Ha jobban meggondolom, sokáig sehová nem tudtam tenni a Szentlelket. Mert ott van az Úristen, aki a saját képmására teremtett meg minket, botladozó, földi halandókat. Valahogy őt még gyerekként is könnyedén el lehetett képzelni magamban: vagy kedélyes nagypapának, vagy haragvó, istennyilát dobáló szuperhősnek, attól függően, hogy jól viselkedem-é vagy épp rossz fát teszek a tűzre. Ha pedig szuperhős, akkor a szuperhősök szuperhőse, mert mindent lát, mindent tud és mindenható. Úgyhogy érdemes vele jól kijönni. Biztos, ami biztos, jobb, ha mindig megcsinálom a leckét, nem rúgom bokán az asztal alatt még titokban sem az öcsémet, és még véletlenül sem hagyom ki a vasárnapi misét a szünidei matiné kedvéért.
Aztán ott a Fiú is. Ő talán még az Atyánál is jobban felfoghatóbb az egyszerű emberi elme számára, mert úgy tud isteni lenni, hogy közben megmarad egynek közülünk. Emberi vonásai szerethetővé teszik, isteni vonásai csodálatra méltóvá. Filozófus, rocksztár és emberjogi aktivista. És persze kiválasztott tanító is. Kamaszként vele tudtam a legjobban azonosulni.
De a Szentlélek… Vele kapcsolatban nem volt semmi emberi kapaszkodóm. Őt valahogy sehogyan sem lehetett hétköznapi képekkel leképezni. Mert mit kezdjek egy galambbal? Szép, szép, de a galamb akkor is csak egy oktalan, terekre piszkító szárnyasjószág.
És hát, valljuk meg, a lángnyelvekkel sem megyünk sokra. Egyszer csak megjelenik az apostolok feje fölött, aztán azok hirtelen elkezdenek mindenféle nyelveken beszélni. (Aha… Csak úgy, egy csettintésre mind az összes smaragd ligás duolingos lesz. Én meg napi szinten küzdök – mint malac a jégen – az ötödikeseimmel, hogy megértessem velük a különbséget az egyszerű és a folyamatos jelen idő között…)
Szóval, ez a Szentlélek valahogy sehogy sem illett bele az Istenről alkotott képembe. Az meg aztán végképp megkavart, hogy a három lényegében egy. Sehogy nem jött ki a matek, akárhogy is számolgattam.
Pedig, ahogy az lenni szokott, végig az orrom előtt volt a megoldás. Csak talán épp a sok „matekozás” miatt nem találtam rá. A Szentlélek azért SzentLÉLEK, mert őt nem ésszel kell felfogni. Egyszerűen csak hagyni kell, hogy tegye a dolgát a LELKÜNKben. Mert a Szentlélek egy teremtő erő, a kreativitás, a szeretet, a jószándék, Isten személyes terve velem. A Szentlélek nem más, mint egy 5G-s kapcsolat „lélektől lélekig”. Szemmel nem látható, de működő kapcsolódási pont embertársaim lelkéhez – ezért beszélhettek emberi nyelveken az apostolok, és ugyanakkor stabil összeköttetés az isteni lélekhez is – erre utalnak a pünkösdi lángnyelvek.
Ha nyitott szívvel közelítjük meg a pünkösd titkát, a Szentlélek komplett koordináta-rendszert ad az élethez, ami nem más, mint a két legfontosabb parancs, amit Jézus Krisztus tanított nekünk: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Erre ösztökél a Szentlélek folyton-folyvást.
És így válik a végül a három eggyé.
Egyetlen, egyetemes érvényességű és megkérdőjelezhetetlen alapvetéssé.
Rubóczkiné Kiss Hajnalka
