Rubóczki Béla és felesége, Rubóczkiné Kiss Hajnalka csaknem harminc éve házasok. Többet éltek már együtt, mint külön. A házasság hete kapcsán P. Tóth Nóra készített velük interjút, mely a keresztény értékeket élő házaspár kapcsolatába enged bepillantást:
Amíg Hajni otthonuk egyik helyiségében éjszakába nyúlóan ruhát varr magának a Bécitől kapott varrógépén, Béci szakrális üvegfestéssel, restaurálással foglalkozik, ikonokat fest az alsóbb szinten berendezett műhelyében. A munka utáni alkotótevékenység végeredményére kölcsönösen kíváncsiak. Hajni latin táncra jár, Béci egy csapattal fut hegyen, völgyön, versenyeken. Minden hobbijukban kiteljesedhetnek külön, de együtt örülnek a másik örömének.
A munkanap során, amikor Hajni tanárnő, meglátogatja párját, „a város legjobb kávéját” kapja férjétől, Bécitől, az informatikustól a „Túlsó part”-on. Ez persze csupán Béci cégének a neve, de az elnevezést felfoghatnánk átvitt értelemben is. A zűrzavaros mindennapok béke szigete, a gondokon túli part ez: Béci boltjában, a galérián. De a nyugalom szigeteként tekintenek a közös házuk kertjében növekvő, 1200 tőből álló levendulamezőre is. Minden nyáron ’szedd magad felkiáltással’ hívják az embereket egy kicsit megpihenni ebben a nyírségi „kis Tihanyban”, ahol a harcból békét teremt a megállás, a vendégszeretet, ahol a méhek zümmögése andalít, ahol levendulaillat nyugtatja az elmét. „Meg kell becsülni az unalmas perceket” – állítja a pár, melynek tagjai a csaknem harmincéves házasságukról azt állítják: átlagos.
Riporter, szerkesztő: P. Tóth Nóra
Utómunka: Zadubenszki Norbert
Nyíregyházi Egyházmegye