2012. április 24. nem egy hétköznapi munkanap volt a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat életében. Böjte Csaba testvér ugyanis egyházmegyénk vendégeként a szeretetszolgálat és a gyermekvédelmi központ Víz utcai épületébe látogatott. Ungvári Sándor szakmai vezető köszöntésében a Szeretetszolgálat életútját mutatta be. A további eredményes munkához kért lelki megerősítést.

Ezt követően nagy örömmel várták az újfehértói templomban a Szent Lukács Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ nevelőszülői, munkatársai és a helyi lakosok. Itt tartott beszéde után a Csaba testvérből áradó szeretet mindenkit magával ragadott. Megosztotta velünk saját történetét, hogyan lett ő a szeretet nagykövete, valamint tanulságos élethelyzeteket, és azok megoldását mesélte el. 

Arra buzdított minket, hogy merjünk segíteni, jót tenni másokkal, forduljunk szeretettel embertársainkhoz, mert ezáltal mi is jobb emberekké válunk. Ajándékba kaptuk ezt a földi életet, ne siránkozással, elégedetlenséggel töltsük, hanem örüljünk neki és éljük meg jól. Jó tanítóként ezért kaptunk tőle házi feladatot is: mindenki írjon egy Magnificatot, amelyben hálát ad az Úrnak az életért, a mindennapi apró örömökért, amelyek a szemünk előtt vannak ugyan, mégis elkerülik a figyelmünket. Merjünk nyitottá válni, és vegyük észre az életünkben lévő pozitív dolgokat.

Tapasztalataként megosztotta velünk véleményét, mely szerint sem az állam, sem pedig az egyház nem képes megoldani a szociális problémákat.  Nekünk magunknak kell a környezetünkben lévőkhöz lehajolni és segítő kezet nyújtani az arra rászorulóknak.

A templomi beszédet követő vastaps után Kocsis Antal újfehértói parókus, Ungvári Sándor a szeretetszolgálat szakmai vezetője, a gyermekvédelmi központ képviseletében pedig Bodnár Gábor Zoltán köszönték meg Csaba testvérnek, hogy jelenlétével békét és szeretetet sugárzott felénk, melyből még sokáig fogunk erőt meríteni.

A Hajdúsági Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ igazgatója, Bíró István kalauzolta tovább Csaba testvért. Körbevezette egyik lakásotthonában, ahol egy kellemes ebéd keretében volt lehetőségük ismerkedni és tapasztalatokat cserélni.

A ferences rendi szerzetes útja itt nem ért véget, várták még sokan, más településeken, Hajdúdorogon és Debrecenben. Nekünk sajnos nem állt módunkban vele tartani, és fájó szívvel ugyan, de búcsút vettünk tőle.

Hálás vagyok és szerencsésnek érzem magam, amiért én is megtapasztalhattam a Csaba testvér lényéből áradó szeretetet. Mindannyian lehetőséget kaptunk, hogy egy pillanatra megálljunk és elgondolkodjunk, melyek az igazán fontos dolgok az életünkben.

Esélyt kaptunk, hogy saját életünket is jobbá tegyük, mely által a ránk bízott gyerekek és idősek életét is megszépíthetjük.

Köszönjük!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum