Amióta egyházmegyénk készül a száz éves emlékezés és előretekintés ünneplésére, többen kifejezték szándékukat, óhajukat, hogy velünk együtt ünnepelhessenek. Különösen a határon túliak számára fontos, hogy ezzel az ünneppel maguk is érzékelhessék, mások számára is tanúságot tehessenek arról, hogy a távolság nem választ el bennünket, gyökereinknél fogva összetartozunk, ők is a magyar görögkatolikusság élő része. Így került be a sokrétű centenáriumi megemlékezés sorába a kanadai ünnepségsorozat is, amelynek egyik fő szervezője Deák Miklós esperes, a welland-i egyházközség parókusa. A hívek kérésére három helyen tett látogatás Kocsis Fülöp megyéspüspök. A találkozás és megemlékezés mellett legfőbb céljuk a közös imádkozás, az együttes hálaadás volt.

Április 22-én, vasárnap tartották az első püspöki Liturgiát Wellandon, a Keresztelő Szent János templomban. Erre a Liturgiára a hívek sokfelől érkeztek, görög és római katolikusok egyaránt, valamint áldozópapok is szép számmal. A püspök 9 pap és két diakónus közreműködésével végezte az ünnepélyes Szent Liturgiát. A bizánci szertartásúak között a parókus Deák Miklós mellett ott volt Angyal Lajos, courtland-i adminisztrátor, valamint Deák István archimandrita. Bizánci rítusú volt még Richard Soo kanadai jezsuita, Rajmund Palko, ukrán görögkatolikus pap az Egyesült Államokból. Szintén keleti rítusú, de nem bizánci, hanem szír-malabár szertartású volt Jose Karakampill. A celebrációhoz csatlakozott még két magyar jezsuita atya, Sajgó Szabolcs proviciális és Jaskó Balázs atya, valamint English Fülöp, a helyi római katolikus egyházmegye általános helynöke. A két diakónus közül az egyik a helyben is szolgáló Marozsán László, a másik pedig a magyar származású, de ukrán templomban szolgáló Tűri Tibor volt.

A Liturgia délután fél háromkor kezdődött, hogy a messzebb szolgáló papok, vagy máshol templomba járó hívek is el tudjanak jönni. A régi szokásnak megfelelően a templomajtóban kenyérrel és sóval fogadták a vendég főpásztort, a gyermekek pedig verssel, virággal köszöntötték. A Liturgia magyar nyelven folyt végig, néhány angol nyelvű imádsággal, az apostoli szakasz és az Evangélium pedig két nyelven hangzott el. A főpásztor először angolul köszöntötte a jelenlévőket, majd magyar nyelvű prédikációjában arról beszélt, hogyan hordoz magában minden pillanat történelmi jelentőséget. Ahogyan Arimateai József és Nikodémus még az esti órákban gondoskodtak Jézus testének méltó eltemetéséről, ahogy az asszonyok igyekeztek, mihelyst lehetett, korán reggel elvégezni a temetéshez szükséges feladatok befejezését, úgy kell mindnyájunknak az adott pillanat szabta feladatot haladéktalanul elvégeznünk. Sem a férfiak, sem az asszonyok nem tudták, hogy amit tesznek, az egészen más célt szolgál majd a történelemben, de tették a dolgukat, amire a szívük abban a pillanatban indította, késztette őket. Nem világraszóló tettet akartak végrehajtani, mégis az lett belőle.

A 100 éves megemlékezés során nekünk is tudnunk kell, hogy őseink azt tették, amire a szívük késztette őket. Nem keresték, hogy vajon száz év múlva megemlékeznek-e róluk az emberek. A tettüket, a törekvésüket az Isten áldotta meg, és alakította történelmi jelentőségűvé. Akik nagy dolgokat akarnak végbevinni, azok általában kudarcot vallanak ezzel a hiúságukkal. Aki viszont nem restelli hűségesen elvégezni minden pillanatban az adott feladatát, azt föl tudja használni a Történelem Ura a maga nagy távlatú terveinek megvalósításában. Sokszor nem látjuk életünk távlatát, tetteink következményeit, feladataink jövőjét. Elég azonban, ha rábízzuk a Mindenhatóra, és ő alakítja át kicsiny, jelentéktelennek tűnő cselekedeteinket, és illeszti bele a maga nagy terveibe.

Az imádságos együttlét fényét emelték a jelenlévő Colombus lovagok. Velük és a hívek teljes létszámával közös fénykép készült a Szent Liturgia záró áldása, az éltetések és a két himnusz a magyar és a kanadai himnusz eléneklése után. A kanadai szokásnak megfelelően az imádság után közös agapé volt a közösségi teremben. Itt a főpásztort többen is köszöntötték, ajándékokkal halmozták el. Egyebek között Ellen M., parlamenti képviselő egy nagyméretű kanadai zászlót adott át neki. Ő pedig angol nyelvű köszöntőjében a magyarországi helyzetről beszélt, az egyház szerepének erősödéséről, a görögkatolikusok számbeli növekedéséről és oktatási és szociális intézményeinek gyarapodásáról, erősödéséről.

Az együttlét végén még sokan kívántak személyesen is beszélni a vendég püspök atyával, aki végül interjút adott a Magyar Élet újságnak és a Kanadai Magyar Televíziónak is.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum