Ismét elérkezett a régvárt alkalom. A tavaly novemberi egy éves születésnapunk óta most gyűltünk újra össze, ezúttal Máriapócson.

A péntek esti viszontlátás öröme után játék következett. Alkottunk történetet egy képről inkább kevesebb, mint több sikerrel. De ha elküldjük Hollywoodba, sci-fi forgatókönyv-szerzőként biztosíthatjuk jó néhány KEFIT anyagi hátterét . A következő játék során gazdálkodtunk talentumainkkal. Addig licitáltunk a kérdésekre meglévő talentumainkból, míg csapatunk elsőből utolsó lett. Ebből is látszik, mi minden múlik a (nem)figyelésen, egy-egy félrehalláson és Szerhij (Szergej) Bubká-n az egykori rúdugrón. Megismertünk 7 most először (és reméljük nem utoljára) résztvevő fiatalt is.

Szombat reggel a Szent Liturgiát és a reggelit követően Urbán Evariszt atya tartott elmélkedéseket. Az első elmélkedésbe arról volt szó, hogy hogyan lehet egy gyermek jel? Lukács evangéliumából olvasta fel Jézus születésének történetét (Lk 2, 8-15). De kit is vártak akkor? Egy férfit. Hatalommal, erővel. Egy karizmatikus felnőttet. De „csak” egy gyermek jött. Talán nem túlzok, ha azt mondom szállóige lett az atya alábbi mondata „férfit vártak, de csak gyermek jött.” Szóval figyelünk-e a jelekre? Mert ez a Gyermek, Isten mindenható gondoskodásának jele. De elhisszük-e, hogy ez a Gyermek képes összefogni az életünket?

Mivel még a húsvéti időszakban vagyunk, elgondolkodtunk Máté evangéliumából Jézus megkísértésének történetén (Mt 4, 1-12). A húsvétot megelőző böjti időszakban mennyi mindent akarunk letenni, mennyi mindentől akarunk megszabadulni. Talán sikerül is lefaragni egy-két gyarlóságunkat. Aztán a húsvét utáni időszakban ezek mind-mind, szépen apránként elkezdenek ránk visszarakódni. A megkísértés-történet lényege, hogy Jézus nem hajolt meg a sátán, a bukott angyal, a láthatatlan világ egy teremtménye előtt. Mi hány ilyen teremtett valóság előtt hajolunk meg nap, mint nap? Azonban, hogy sikerüljön ellenállni a kísértésnek, lelki táplálékot kapunk a zsoltároktól. A 3. és a 83. zsoltárt említette atya, hogy azokban mi mindent lehet szó szerint illetve allegorikusan értelmezni. Hosszú lenne itt most mindent leírni, de nagyon megérte meghallgatni, és együtt gondolkodni a hallottakról.

Délután lehetőség volt lelki beszélgetésre, gyónásra, majd közösen elmentünk a cukrászdába. Este Parakliszt végeztünk, majd tovább folytatódtak a délutáni kiscsoportos, sírós-nevetős beszélgetések.

Vasárnap reggel együtt értékeltük a lelkigyakorlat történéseit, mindenki elmondhatta, hogy érezte magát, ötleteket gyűjtöttünk a következő KEFIT időpontját és helyszínét illetően. A Szent Liturgia, majd az ebéd után mindenki mosolyogva, feltöltődve indult hazafelé.

Jó volt ismét találkozni, személyesen is (nemcsak telefonon, vagy interneten) beszélgetni. Köszönjük Evariszt atyának a lelki táplálékot, a Zarándokház munkatársainak az ellátást, a szervezőnek a sok-sok háttérmunkát, és az újonnan érkezetteknek a „frissülést”. Remélem mihamarabb ismét találkozunk.

Márti

Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram, örökkön-örökké dicsérnek téged. avagy hogyan kerül Szergej Bubka a Figaro házasságába

KEFIT. II. évfolyam 1. szám.

A második életévébe lépett KEFIT idei első találkozójára 2012. április 27-29 között került sor Máriapócson a Zarándokházban, a lelki dolgok felelőse ezúttal Urbán Evariszt atya volt Debrecenből.

Péntek esti érkezés és rövid ismerkedés után - az ezúttal elmaradt pizza-party helyett – egy kis közösség építő játék segített ráhangolódni a hétvégére. A ráhangolódásra nem is igazán volt szükség, mert többen már szinte elviselhetetlen KEFIT elvonási tünetekkel küzdöttek, és alig várták, hogy itt legyenek. Miért kellett egész mostanáig várni az idei első KEFIT-re? Ennek több összetevője is van. Többek között a zarándokház foglaltsága, a ledolgozandó és szabad napok kavarodása, és persze az is, hogy a szervezők igyekeztek mindenkinek megfelelő időpontot találni. Sajnos, ez nem sikerülhetett maradéktalanul, hiszen volt aki nem tudott eljönni. Nekik ezúttal is üzenem: Hiányoztatok!

Voltak olyanok is, akik csak a hétvége egy részét tudták kiszakítani, hogy részt vegyenek, s egy kicsit merítsenek a jóból, töltődjenek. S ha már a résztvevőknél tartunk, örömmel jegyzem meg, hogy ismét voltak új emberek. A péntek esti ráhangolódás nagyon jó hangulatban telt. Az este egyik „legizgalmasabb” része az utolsó játékrész volt ahol Evariszt atya különféle kvíz kérdésekkel tette próbára a négy csapatra osztott társaság tudását. A kérdések tárgya Adytól Puccinin, Mozarton és néhány történelmi kérdésen keresztül, egész Szergej Bubkáig nyúlt.

Az izgalmas játék után levezetés gyanánt rövid – mindössze alig hajnal kettőig tartó – kötetlen beszélgetés következett változatos témákban.

A szombat reggel Szent Liturgián vettünk részt, majd a testi táplálék után Evariszt atya előadásai következtek. Az előadások kitöltötték a délelőttöt. Elmélkedéseit egy tanulságos történettel kezdte, majd Jézus születéséhez, megkísértéséhez kapcsolódott mondanivalójának vezérfonala. A befejező rész a Zsoltárok köré épült. Köszönjük atyának eme remekbe szabott előadását!

Ebéd után lelki beszélgetésre és gyónásra volt lehetőségünk Evariszt atyánál. Akik nem éltek ezekkel a lehetőségekkel azok sem unatkoztak. A közös éneklésben, vagy az egymás között folyó beszélgetésekben – amelyek néha nagyon mély és komoly témákat öleltek fel, néha pedig könnyedebb és vidámabb dolgok körül zajlottak – mindenki megtalálhatta a kedvére valót.

A délután egy nagy közös cukrászda látogatással ért véget. Vacsora közben meglepetés gyanánt megérkezett Makkai László atya is. A Paraklisz után az Ő szavait hallgathattuk meg. Az este az immár a megszokottnak is mondható kiscsoportos kötetlen beszélgetéssekkel zárult. Amikor is megvitattuk a mai napon hallottakat, történteket.

Vasárnap reggel közösen összegeztük a hétvégén eseményeit, vélemények, javaslatok, ötletek hangzottak el a következő KEFIT-ekkel kapcsolatban. Különösen érdekes volt meghallgatni az új emberek véleményét, hiszen ők még az elején mondhatni kicsit kívülállóként szemlélték a KEFIT-et. Mindenkit megnyugtatok, hogy nem voltak rossz véleménnyel.

„Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél (Péld. 18,14)” ez a bibliai idézet áll a vasárnap délelőtt kapott igekártyámon. Az igekártya osztása szintén szerves része a KEFIT hétvége lezárásának. Néha-néha, illetve elég gyakran nagyon odaillő bibliai idézet jut az embernek. Egyke lévén nem tudom, hogy milyen ragaszkodó testvér, de azt igen, hogy a KEFIT-ben csodálatos és nagyszerű barátokra tettem szert akikre bárhol, bármikor és bármiben számíthatok.

A beszélgetés végeztével közösen részt vettünk a Szent Liturgián. Délután pedig mindenki elindult hazafelé, ki vonattal, ki busszal, ki autóval, hogy visszatérjen a szürke hétköznapokba. Szívében, lelkében vitte magával mindazt, amit kapott ezen a hétvégén. Vitte a sok jó kedvet, a mélyen szántó gondolatokat, önmaga és a mások örömét és esetleg bánatát is. Mert itt a KEFITen – ahogy mondani szokás – együtt nevetünk, s ha úgy adódik, együtt sírunk is a másikkal. S persze egy közösségben imádkozunk is, mint ahogyan tettük azt a Szent Liturgián, a Parakliszon.

Csaba

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást." (János 13, 34)

Április 27. (péntek) 14:00 Még mindig a munkahelyemen vagyok (reggel 7h óta), holott jeleztem az összes kollégának, csúsztatok, hisz újra találkozhatom a KEFIT tagokkal. Gondolatban már Pócsra indulok, de pénzügyi osztályunk zárás lázában ég, s nincs mese, még dolgozni kell. A megbeszélt vonatot így viszont nem érjük el; gyors telefonok röpködnek, megértő szavakat továbbít az éter. Juszt sem fogok mérgelődni! :) Jó keresztény nem zúgolódik, hanem segítőkészen fürkészi, mit tehet még péntek délután a cég, a többi kolléga és persze a saját, jól felfogott érdekében. :) Közben persze fohászkodik, hogy kezdésre eljusson Máriapócsra. :)

15:00 Végre-végre-végre nincs több feladat, irány a buszmegálló. :) Őrült tempóban futok versenyt az idővel, néha a magam szellemi kapacitásával is, hogy semmit se felejtsek az albérletben.

15:45 Kissé lefőve pácolom tovább magam a napon, egy újabb tömegközlekedési eszközre várva. Imamalmom őrül szélsebesen (jajj, csak időben kiérjek az állomásra). Naná, hogy a feltúrt városban lassabban haladunk. Érzem, hogy próbára vagyok téve, az idegek kötele feszül, ám az ima itt is segít. Juszt sem fogok mérgelődni! :) Hallelujah, isteni kegyelem, hogy késik a vonatunk, így mi is épségben felszállunk, s zötyögünk egészen Nyíregyházáig. Egyik kedves KEFIT-es társunk felajánlja, hogy elszállít autójával bennünket Máriapócsra, teszi mindezt némi imáért cserébe, hisz ez élete első közúti vezetése. Mi bízunk Benne, s együtt bízunk (ismételten) az isteni gondviselésben. Hiba és gond nélkül gurulunk az úton, s már messziről virít a két torony, jelezve végállomásunk pontos helyét.

Hiányzott már a KEFIT, hisz rég nem láttam a legtöbb tagját. Azt már többször tapasztaltuk, hogy a személyes találkozást semmi sem tudja pótolni. Az ölelések leírva meg sem közelítik azt az érzést, amit átélve megtapasztalhatunk.

Nagy reményeket fűztem amiatt is a hétvégéhez, hogy ezúttal Urbán Evariszt atyával találkozhattunk. Neki köszönhetően a péntek este nem volt az újonnan KEFIT-be pottyant fiatalok számára sem komoly ismerkedés/bemutatkozás. Vidám hangulatot teremtett a kvíz, melyben a képzeletbeli talentumainkat tettük kockára. Azóta mindenki tudja, hogy a Figaro házasságát Mozart írta, hogy Szerhij Nazarovics Bubka a többszörösen világbajnok rúdugró, s még sorolhatnám, ámde nem teszem. :)

Korán reggel már Szent Liturgiát végeztünk a kegytemplomban, melyben a csapatunk vegyes (hajdúdorogi egyházmegyei, exarchátusi és szórványbeli) voltára való tekintettel mindkét püspökünkért imádkoztunk.

Evariszt atya előadásaival, mint egy igazán jó lelki vezető, terelt, ösztönzött és óvva intett bennünket . Elmélkedéseit a következő gondolati szál kötötte össze: Olyan felismeréseket osztott meg velünk, melyek az Ő lelki életében is nagy jelentőséggel bírtak.

1) Jézus a jel, a megtestesült szó és gondoskodás
A korabeli zsidók (farizeusok, szadduceusok, zelóták, szikáriusok és a zsidó főtanácsi tagok) egészen másként képzelték el a messiást. Egy közös pont található az "elvárásaikban", a megváltót egy, már férfi képében megjelenő személy testesítette meg. Ez (is) megakadályozta őket abban, hogy a már csecsemőként közénk érkezett Jézusban felismerjék a várva várt személyt.
Jézus Krisztusnak már születésével életbe lépett a "Veletek vagyok" kijelentése, mely a mai napig tart, hisz ígérete szerint a világ végezetéig köztünk van.
Az eredeti bibliai szövegben a logos szó szerepel, mely szót jelent. Elmélkedtünk azon, mit is jelent az, hogy megtestesült Isten szava. Miért is van ennek jelentősége? Ha belegondolunk, mi, emberek is teremteni vagyunk képesek a szavainkkal, legalábbis nagy erőket fejthetünk ki a másik emberben azzal, hogy akár heves érzelmeket is képesek vagyunk ezekkel kiváltani.

2) Jézus megkísértése
Evariszt atya felhívta a figyelmünket arra, hogy Jézus teljes Isten és teljes ember is volt egyben, ez utóbbit talán kevésbé szokás kihangsúlyozni. A negyven napos pusztai böjtölése során Jézus bizonyára megküzdött az éhséggel is. Tudjuk magunkról, hogy éhesen sokkal feszültebbek vagyunk, s akár haragossá is válhatunk. Milyen nehéz is ilyenkor megfogadni ezt: "Még ha haragudtok is, ne vétkezzetek". E kapcsán jutottunk el a böjt céljához. Testünk megzabolázásával a spirituális töltekezés a célunk. Itt világított rá Evariszt atya, hogy az ember a böjtben nagy dolgokra lesz képes, komoly kegyelmekben részesül, s Húsvét után olyan könnyen visszarakódnak ránk a bűnök, rossz beidegződések. Felhívta még a figyelmünket arra, hogy ne bálványozzuk a teremtményeket (tudás, pénz, hatalom, szépség stb.), hanem maradjunk csak meg a Teremtő imádatában. Óvva intett még bennünket saját lelki életünk abszolutizálásában. Törekednünk kell a komoly önvizsgálatra és a fejlődésre ezen a téren is.

3) Elmélyülés a zsoltárokban
E téma bevezetéseként pár gondolat elhangzott a liturgikus mozgásokat illetően. Megtudtuk, hogy fontos jelentőséggel bír az a mozzanat, amikor a pap az ikonosztáz előtt imádkozik, hiszen a szentély jelenti a Paradicsomot, melyből az ember vétke miatt kiűzetett. Nemcsak itt, hanem a zsoltárok (s akár az egész Biblia) felfedezésekor meg kell találni az egyensúlyt a szó szerinti és az allegorikus értelmezés között. Figyelmünkbe ajánlotta atya Nagy Szent Bazil zsoltármagyarázatait. Több zsoltár (3., 34., 50. és 83.) is felolvasásra és átgondolásra került. Kerüljön pár gondolatot kiemelésre:

Rá kell jönnünk a zsoltáros szavainak olvasásakor, hogy emberi erőfeszítéssel nem válthatjuk meg magunkat.
Életünkben nem a saját, hanem Isten igazságát kell keresnünk!
Lelki életünk elmélyülésével fokozatosan, s letagadhatatlanul érezzük magunk gyengeségét. Ezt követően fel kell vennünk a szenvedélyeink elleni harcot, hiszen a bűnt szolgálva rabszolgák vagyunk, feladatunk pedig, hogy Istennek váljunk szolgájává.
A keresztet önmagunk jelentjük önmagunk számára. Fel kell vennünk tehát a küzdelmet a bennünk lévő víciumok (bűnös készséggel) szemben. Isten megsegít bennünket ezen a téren is, ne féljünk!

“amikor eljön az emberfia, vajon talál-e hitet a földön?(Lukács 18,8) - Gyakorlod-e a krisztuskövetést, mint életszemléletet?
Tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten bennünk lakozik, a mi szívünk az Ő trónja, a Sion hegye.
Buzdítást kaptunk arra, hogy helyezzük el magunkat Isten koordináta rendszerében.

Ezen gondolatmorzsák is mutatják, mennyi izgalmas, a jövőben még fejtegetésre szoruló témába kaptunk bepillantást. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a délután során sokan használták ki a gyónási és lelki beszélgetési lehetőséget. Örömmel vettem tudomásul, hogy atya szívesen fogadja máskor is a felkeresést, hiszen ahogy korábban is írtam, nekem is rengeteg gondolatom és kérdésem támadt.

Zárásként egy csodálatos beszédet olvasott fel atya Nacsinák Gergely András: „ Adj áldást Atya!” című könyvéből, mely után elcsendesedtünk. Pár perces elmélyülés után csak ennyit mondott: "Szeressétek egymást!"

Evariszt atyát elengedtük, hogy a hosszú hétvégének egy részét a családjával együtt is kiélvezhesse. A szokott módon, sorfalat állva bocsátottuk útjára a lelki vezetőnket. :)

Eközben kellemes meglepetés is érte a társaságot. Makkai László atya nagy távot tett meg, hogy ha csak rövid időre is , de Velünk lehessen. Emellett egyik társunkat is magával hozta, akinek személyes megjelenésére korábban nem is számítottunk egyetemi vizsgája miatt. A közösen elvégzett Paraklisz felemelő élmény volt, egységes énekünk remélem egészen az égig hatolt. Különleges élmény volt számomra, hogy a záró részt ("Ó, áldott Királynőnk...") közösen mondtuk el.

A vasárnapot páran a zarándokház kápolnájában kezdtük, ahol taizéi dalokat énekeltünk. Ezt követően részt vettünk a vasárnapi Szent Liturgián is, majd összegeztük a minket ért hatásokat, terveket szövögettünk a jövőt illetően.

Boldoggá tett, hogy a hiányzók igazoltan maradtak távol :), ezzel is bizonyítva a KEFIT-ben való megtartó erőt Jézus Krisztus által. Büszke vagyok arra is, hogy új tagjaink is jól érezték magukat, könnyen beilleszkedtek a már megszokott társulatba. Sőt a közösségi portálon tapasztalt aktivitást látva, bátran állítom, újabb színes egyéniségek csatlakoztak hozzánk, melyért nagy hálával tartozunk. :)

Hála legyen a Jóistennek minden kegyelemért, melyet a hétvége során kaptunk! Hála legyen Szűz Máriának, aki ismét oltalmába fogadott bennünket, fiatal felnőtteket!

Köszönjük a zarándokház dolgozóinak és nem utolsó sorban a szervezőnek a tartalmas szellemi-lelki-testi kikapcsolódást!

Várjuk az újabb találkozási lehetőségeket, mint a bükki túra Miskolc mellett, a gyalogos zarándoklat Nyíregyháza és Máriapócs között és a miskolctapolcai kötetlenebb formájú találkozás (mert Makkai atya megígérte :)!

Viki

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum