COFFEE PANNONIA
Akadj a jelenbe!
P. Tóth Nóra írását közöljük.
Úgy van az, hogy olykor megakadunk. Nem úgy mint egy lemez. Hanem valami visszahúz. Mint amikor megbotlunk egy kőben, és hátrapillantunk, mi volt az.
Talán, akinek erre nincs szüksége, nem is éli át. De ki tudja elmondani magáról a nyüzsgő nagyvárosban, hogy nem rohanás az élete? Ha gyerek vagy, sietni kell a suliba, ha fiatal felnőtt, a vizsgák vagy meetingek várnak, kisgyermekesként már az ovi és a délutáni otthoni gyereknyüzsgés húz-vonz, az iskolai bevonódás-munkahelyi stressz-házimunka hármasa között örlődünk naphosszat. Még a nyugdíjasok is azt üzenik: "többet teszek veszek, mint annak idején" ...
Forgolódunk, nyugtalankodunk és kapkodunk. Tapossuk a gázt, dudálunk a totojázókra vagy szidjuk az orrunk előtt átváltó forgalmi lámpát.
De olykor megakadunk. Valami felső erő húz vissza: ha csak egy pillanatra is, de maradjunk a jelenben.
A szemüvegem különleges kialakítású. Van egy kicsi, különálló dizájncsík rajta, ami éppen arra elég, hogy beakadjon mindenbe, ami a közelébe kerül, például a pulóver bolyhaiba, a minap a kislányom hajába.
Ha ez megtörténik, rendszerint le kell vegyem a szememről és úgy kiszedni a gubancból, amit okozott. Öleléskor fordul ez elő leginkább. És már olykor várom is. Mert ilyenkor kacagunk az összegabalyodáson és beleakadok abba a pillanatba is, tovabbidőzök nála és jelen vagyok. Csak ölelek és mosolygok.
Ott az asztalon az adventi koszorúd? Gyújtsd meg! Állj meg egy pillanatra, akadj bele, feledkezz egy kicsit a nyüzsgés közepette a jelenbe. Minden ünnep segít benne lenni és maradni a percben, ahol a lehető legtöbbet tehetsz önmagadért és másokért.
S az ünnepre való sürgető keszület közepette is vannak, legyenek megakadásaid. Nem olyanok, melyek eltorlaszolják a dolgok menetét, hanem felismerést hoznak arról, hol vagy, ki vagy és hová tartasz.
P. Tóth Nóra
