Missziós Kereszt – magyar életfa

– Szent Erzsébet napján én is részt vettem egy plébániai misszión a belvárosban, a hívek rózsákat és papírra nyomtatott evangéliumi szövegeket osztogattak a járókelőknek. A plébánostól úgy értesültem, hogy több mint száz rózsát kiosztottak, és ebből csupán kettőt utasítottak vissza azok, akiket az utcán megszólítottak. Ebből a szempontból sikeresnek is mondható ez az akció, bár én úgy vélem, hogy a misszió ennél bonyolultabb feladat. Ha nincs előkészítve a talaj – ahogy a magvetőről szóló jézusi példázatban is olvassuk –, akkor bizony kétséges az „eredmény”. A mai járókelő egy mozdulattal eldobja az evangéliumi szöveget a sokféle reklámanyaggal együtt. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a missziót mélyebben is elő kell készíteni. Nehéz feladat ez, különösen a nagyvárosban. Meg kell találni az utat a ma emberéhez, ugyanakkor nem szakadhatunk el a hagyományainktól sem.

– Ez a kettősség valami módon a művészetnek is sajátja. Ön hogyan vélekedik erről?

– Mint egyházi, liturgikus tárgyak alkotója, az a szándékom, hogy annyira legyek hagyományőrző, amennyire az Egyház is az, és annyira legyek újító, amennyire az Egyház is törekszik erre.

Nem tartom szerencsésnek azt a gondolkodást, hogy mindenáron valami újat kell vinni egy műalkotásba, ez görcsössé teszi az embert. Ha egy műnek csupán az az egyetlen értéke, hogy valami újdonságot mutat fel: az kevés.

Én inkább a folyamatosság elvét vallom. Igaz, hogy az egyházművészet folyamatossága a barokk korral megszakadt, de a munkáimon keresztül mégis keresem ehhez a kapcsolódási pontokat. Persze ez nem úgy történik, hogy a tárgyak elkészítése során az jár az eszemben, hogy miként teremtsek közvetlen összefüggést egy ötszáz évvel ezelőtti motívum és egy mai forma között. Teret kell hagyni a szabad mozgásnak is.

– Mit ért szabad mozgás alatt?

– Azt, hogy miként a mindenáron való újat akarás sem, úgy a görcsös hagyománytisztelet sem járható út szerintem. Valamiféle könnyedséggel létrehozni a tárgyakat, és arra alapozni, ami bennem van, ezt az „elvet” követem.

A missziós kereszt készítésekor például számomra természetes volt, hogy ha egy életfamotívum kerül a keresztre, növényekkel, madarakkal, akkor a motívumkincsekért visszanyúlok a magyar honfoglalás kori ötvösséghez. De nem úgy, hogy kezembe veszek egy erről a korról szóló könyvet, és lemásolok egy tarsolylemezt.

Eddigi tanulmányaim, munkáim során a régi formák már belém ivódtak. A kereszten megjelenő madármotívumokon is érződik az ősi múlttal való kapcsolat, még akkor is, ha a konkrét alakot nem lehet megtalálni egy honfoglalás kori ötvösségről szóló műben sem.

A magyar múlttal való kapcsolat a missziós kereszt esetében az említetteken túl annak is köszönhető, hogy a feszület eredetileg ereklyetartónak készült a diktatúrák magyar vértanúinak emlékére.

– A feltámadás motívuma tehát a magyar megújhodás reményét is jelezné?

– Igen, természetesen. Magyarországon élek, magyarként gondolkodom, magyar az anyanyelvem. A munkáimon keresztül is „magyarul” szólok.

– Az ötvösség „magyar nyelvén”…

– Igen, habár le kell szögeznem, hogy ez nem afféle magyarkodás. Az én nyelvhasználatom az ötvösség világában olyan természetesen magyar, ahogy egy magyar költő magyarul ír.

– A missziós kereszt már elkészült, most min dolgozik éppen?

– Nemrég belefogtam egy templomkapu elkészítésébe. A diplomamunkám is egy templomkapu volt (a csempeszkopácsi – a szerk.), és régi vágyam, hogy érettebb fejjel is készíthessek egyet. Most megérkezett a felkérés: egy hatszor három méteres bronzkapu Pátyra, a hívek adományaiból. Nagy kihívás ez számomra, azért is, mert a kapu kialakításában teljes szabadságot kaptam.

Úgy tervezem, hogy a legfelső alak a Majestas Domini (Trónoló Krisztus) lenne, alatta a golgotai jelenet, a keresztre feszítés, annyi változtatással, hogy a római katona helyett Szent Imre (a pátyi templom védőszentje) alakját helyzeném el. Ez alatt következne a királyok imádásának jelenete: amikor Jézus Krisztus megjelenik a világban. Majd két próféta: az egyik a messiás megszületésére, a másik a keresztáldozatára utalt próféciájában. Ezek után két drámai biblia jelenet következne: Jákob harca az angyallal, és az a bibliai kép, amikor Ábrahám éppen feláldozná a fiát, és megjelenik az angyal. Alattuk pedig Ádám és Éva története, amelynek szintén a drámai elemeit szeretném megjeleníteni.

– Üdvösségtörténet és hitvallás is egyben… A nagy munka mellett hogyan készül az idei ünnepre?

– A megváltó születése a keresztény művészet születését is jelenti. Korábban, az Ószövetségben egyértelmű volt a tiltás, hogy Istent nem lehet ábrázolni. De az Újszövetség üzenete az, hogy Isten emberré lett, és megmutatta az arcát Krisztusban. Ezért az advent ideje különös várakozást jelent annak, aki valami módon Jézus arcát akarja megmutatni az embereknek a maga eszközeivel. Azt, hogy Isten eljött a világba, úgy, hogy megszületett egy magatehetetlen csecsemőben.

Talán ezzel az ünnepünkkel lehet a legjobban megszólítani a jó szándékú, nem hívő embereket is. Az egyik legfontosabb keresztény ünnepünk közel áll az emberekhez.

Forrás: Körössy László, familiamagazin.hu, Magyar Kurír, fotó: MKPK

Nyíregyházi Egyházmegye