PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Mus musculus – A podcast-készítés apró csodái

„Szerető Istenünk mindent megtesz, hogy az élet apró csodáival örömöt adjon és mosolyt csaljon a szeretett teremtmény arcára” – Egri Tibor atya írása következik.

Jó, ha az ember hallatni tudja a hangját. Jó, ha erre lehetősége is van. A legjobb pedig az, ha ez a hang nem saját, kis gyenge hangunk világgá kürtölése, hanem Isten igeharsonájának a továbbadása – átszűrve gyarló-gyenge, de megváltott emberi természetünkön. Ezért is éreztem különösen megtisztelőnek, de egyben hatalmas felelősségnek, amikor a Nyíregyházi Egyházmegye Sajtóirodája felkért, hogy rendszeresen, írott és hangzó formában osszam meg paptestvéreimmel együtt gondolataimat az adott vasárnapi evangéliumi szakaszokról.

Nem kívánom a podcast-készítés műhelytitkaival untatni Kedves Olvasóinkat, egy apró csodát mégis szeretnék közkinccsé tenni.

Amikor imádságon átszűrt idő után elkészül az adott elmélkedés, akkor következik a podcast technikai része: az írott szöveg hangokká való formálása. Ehhez pedig, mint minden jó imádsághoz, két dolog szükségeltetik: csend és nyugalom. Hányszor fordult elő, hogy a felvétel utolsó másodperceiben tört rá éppen a szomszéd kakasára a közlési inger! Így a felvétel ment a kukába, a kakas meg a fazékba. (Természetesen a szomszéd beleegyezésével és hatékony támogatásával.)

Hosszas keresgélés után azonban sikerült megtalálni a legmegfelelőbb helyet a kreatív munkára: a parókia pincéjében. Csendes, békés, szuper! El is kezdődött a felvétel, amikor a szemem sarkából egy óvatosan felém araszoló kis teremtményt vettem észre: egy kisegeret! Ilyen nagyot már régen mosolyogtam, mint akkor. Egyrészt, mert az egér latin neve megmaradt emlékezetemben – egyedüliként a gimnáziumi biológia órákról – mus musculus. Másrészt eszembe jutott Szent Ferenc története, akinek prédikációját egy alkalommal az állatok hallgatták. A kisegerünk is méltó akart lenni híres elődeihez: hátsó lábaira ült és úgy hallgatta az elmélkedést. Majd, amikor vége lett, komótosan hátat fordított, és fenségesen, kimérten elvonult. Otthagyott engem egy kész felvétellel, egy hatalmas mosollyal az ajkamon és ez újabb bizonyossággal:

szerető Istenünk mindent megtesz, hogy az élet apró csodáival örömöt adjon és mosolyt csaljon a szeretett teremtmény arcára.

PS: Azóta a Képviselőtestületünk egyik kedves tagjától kaptam két cicát, akik szintén a pincealbérletet részesítik előnyben, így most már ők hallgatják az elmélkedéseket.

Egri Tibor