Jutott eszembe ezen gondolat, mikor meghallottam a nyíregyházi belvárosi templom hirdetésében, hogy gyalogos zarándoklatot szerveznek Máriapócsra. Már akkor ott úgy éreztem, hogy jó lenne részt venni rajta. Hála Istennek, a gyalogos zarándoklat, mondhatjuk úgy is, szinte szerves része lett az életemnek már gyermek korom óta, hisz a nyíradonyi egyházközség fiataljai számára már hagyománnyá vált, hogy a Szent Illés-napi búcsúra gyalogosan zarándokolnak el. Ezért volt nagy öröm számomra, hogy kaptam egy lehetőséget, hogy hálámat, imádságomat, kéréseimet ezen zarándoklatban vihessem az Istenszülő elé.

2012. május 5-én szombaton reggel 5 órakor Miló Miklós paróchus atya útra bocsátó imádságával kezdtük meg zarándoklatunkat, Szabó Antal káplán atya vezetésével.

9 órakor már a napkori harangok zúgása kísért be minket a templomba, ahol Márku László paróchus atya és kedves felesége fogadott bennünket. Hálaadó imádságunkat követően a hittanteremben paróchus atya és felesége meleg teával, kávéval és pogácsával kedveskedett a zarándokoknak.

Testileg kicsit megpihenve, reggelinket elfogyasztva a harangok zúgásával folytattuk utunkat a Mária-úton Máriapócsig. Útközben Parakliszt és a rózsafüzér imádságát imádkoztuk el.

Délután 2 órakor csendültek föl a kegytemplom harangjai, köszöntvén a zarándokjait, ó, hogy dobogott a szívem a harangok hallatán, hogy csillogott könybelábadt szemem Máriát megpillantván! Igen, megérkeztünk! Eszembe jutott kis idézetem, melyet magammal vittem: „Mit adhatnék vissza az Úrnak mindazért mit velem cselekedett…”

Szűzanya köszöntését követően hálaadó Szent Liturgián vettünk részt.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum