A görögkatolikus egyház hívei legnagyobb számban Szabolcsban és Borsodban élnek. Igaz, megtalálhatók vagyunk az egész országban, de a többi területre költözők szinte mindegyike innen származik. Hazánk mai területének ez az észak-keleti része a legszegényebb, itt a legnagyobb a munkanélküliség, és itt élnek legnagyobb számban a cigány testvéreink is. Természetes földrajzi és történelmi örökség, hogy a görögkatolikusoknak sok kapcsolódási pontjuk van a cigányokkal, osztoznak velük sorsukban és hitükben, nyomorúságukban és reménységeikben. Lelkészeink, kiknek hivatásuk, hogy minden emberen segítsenek, számtalan cigány gyermeket neveltek már föl, vezettek el a hithez, a méltó emberi élethez, vagy legalább enyhítették szegénységüket testi és lelki értelemben egyaránt.

Sója Miklós görögkatolikus pap volt az, aki nem csak Magyarországon, hanem egész Európában először kezdte el a cigányság módszeres lelki gondozását. Ő építette föl Hodászon az első cigány templomot, itt kezdték el használni először a cigány nyelvet a liturgiában. Azóta a régi vályogépület helyébe új templom emelkedett, köréje pedig öregotthon, konyhával ellátott napközi foglalkoztató, családsegítő intézet, néhány éve pedig óvoda épült. Természetesen Miklós bácsi munkáján kívül sok szép egyéb eredményt is elértünk e téren, melyeket hosszas lenne itt fölsorolni.

Az idei tanév két friss eredménye a roma szakkollégium (felsőoktatási önképzőkör) és egy új általános iskola létesítése volt. (A szakkollégiumot Nyíregyházán átadtuk az Evangélikus Egyháznak, mi most csak a miskolcit működtetjük.) Közvetlen terveink között szerepel a Szent Piroska Szakképző  iskolánkban a hátrányos helyzetű gazdasszonyok tanítása, családsegítő tanfolyamok indítása. Az egyházmegye együttműködési megállapodást kötött a város önkormányzatával karöltve a TKKI Kutató -és Képző Intézettel a mélyszegénységben élő emberek megsegítésére. Mindezzel csupán Sója Miklós örökségét folytatjuk, akinek papi jelmondata volt: „A szegényeknek hirdettetik az evangélium.” Nem kívánom ehelyütt számba venni, mennyi mindent tettünk eddig is a cigányságért. Ha valakit részletesebben érdekel, a legutóbbi néhány hónap eredményeit megtalálhatja összegyűjtve az általunk létesített ciganypasztoracio.hu oldalon.

Nos, mindennek a széleskörű munkának egyik eleme, hogy a városunk peremén lévő Huszár telepen, ahol nagyon sok szegénysorban élő család van, elindítottunk egy általános iskolát, annak első osztályát. E különleges pedagógiai munkára alkalmas és elkötelezett pedagógusokat állítottunk, melléjük pedig Zoli atyát, aki az iskolának – és most már sok cigánycsaládnak is – a lelki atyja, támasza. Tudtuk, tudatosan készültünk rá, hogy ez a munka nem szorulhat be az iskolaépület falai közé. Rendszeresen látogatjuk a családokat, számukra programokat szervezünk – a telepen és azon kívül egyaránt – az említett képző intézetünkön keresztül további jelentős szellemi támogatást is nyújtunk. Nem tagadom, hogy többször élelmiszer- és ruhasegélyezést is szerveztünk. Hiszen igaz, hogy nem csak kenyérrel él az ember, de azért azzal is… Talán beszédes, hogy a következő esztendő első osztályba máris jóval többen, 18-an jelentkeztek.

Az új iskolához most szeptembertől óvodát is indítunk, illetve a meglévőt vesszük át. Így jön létre a Sója Miklós Többcélú Oktatási Központunk, amely természetesen gazdasági körülményektől és nemzeti hovatartozástól függetlenül mindenki felé nyitott, aki elfogadja görögkatolikus lelkiségünket. Magától értetődik, hogy a környékből jönnek ide a gyerekek tanulni. A diákok között nem végzünk etnikai fölmérést, de a cigánykultúra művelése érdekében dal- és tánckört szerveztünk, amelyre igen sok az érdeklődő. Törekszünk a legszínvonalasabb oktatásra, a személyre figyelő szeretetelvű nevelésre, ahogyan Krisztus Urunktól tanultuk.

Lehet, hogy ez baj? Valamit rosszul csinálunk? Kirekesztünk valakit, vagy bezárunk? Kényszerítünk valakit vagy elkülönítünk? Kárt szenvednek ezek a családok és gyermekek azért, mert megkülönböztetett figyelemmel gondoskodunk róluk?

Bízom abban, hogy a törvény mellettünk áll. Mégis, ha engem, munkatársaimat, egyházamat e tevékenységeink miatt netán elítélnének, akkor jogorvoslatért a Szentszékhez ezzel egy időben pedig a nemzetközi emberjogi szervezetekhez fogok fordulni. Persze, remélem, hogy erre nem lesz szükség, és békésen folytathatjuk azt a nemes munkát, amit elkezdtünk, amit elődeinktől átvettünk, s amely a mi kezünk alatt is szép gyümölcsöket fog teremni.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum