Május 12-én, a centenáriumi parlamenti emléküléssel egyidőben és annak folytatásaként is közel nyolcszázan gyűltek össze a margitszigeti Palatinus strand elkerített, zöld területén, hogy felhőtlen szórakozással és keresztény vidámsággal együtt ünnepelhessék a jeles évfordulót. A meteorológiai jelentések sem ijesztették el az ide igyekvőket, akik megerősítést kaptak Fülöp püspök atya imádsága révén is, s a vihar elkerülte a szigetet. Volt minden, ami egy ilyen nagyszabású együttléthez szükséges: a gyerekeket megkacagtató bábműsor és ámulatba ejtő bűvészmutatvány, ügyes kezű kézművesek vezetésével készült nemez- és koszorúcsodák, a fiatalokat megmozgató néptánc és sport, az idősebbeket elgondolkodtató Sándor György fanyar humora, a Sivadó testvérek kamaraegyüttesének klasszikus zenéje, Vatamány Dorina népdalcsokra és persze babgulyás meg bukta végkimerülésig – ez utóbbit elkerülendő gyorsan fogyott a hordóból a hűsítő, habos sör… A csendesebb beszélgetésre is alkalom nyílt a pszichológussal és a családsegítő papi a lelki sarokban. Az első pillanatokban csábítónak tűnt ugyan a strandtól elválasztó kordon másik oldalán toronyként magasodó csúszda és a hullámmedence, de hamarosan mindenki szívesebben lubickolt a vidám tömeg hullámaiban, elfelejtkezve a külvilágról. A napra lelki pecsétjét a domonkos kolostor romjainál, Árpád-házi Szent Margit kápolnájánál végzett püspöki vecsernye nyomta rá: a húsvéti sztichirák éneklése közben keresztcsókolással adhattak hálát a feltámadt Krisztusnak mindazok, akik nyílt szívvel vettek részt ezen az ünnepi együttléten.

De miért is kellene ilyen hosszan beszámolni erről az alkalomról, hiszen a „forgatókönyve” alig-alig tér el a nagyszabású családi rendezvények programjától? Mert először fordul elő, hogy a fővárosban, Budapesten családi ünnepség keretében tömegesen találkoztak görögkatolikusok és persze közeli barátaik is. Túlnyomó többségben természetesen a budapestiek képviseltették magukat, s ebből is kiderült, mekkora közösséget alkotnak híveink, akik erőt és lendületet meríthettek ebből az együttlétből. „Piknik” volt a szónak nem anyagi, hanem lelki értelmében: mindenki azt hozta magával szívében, amivel a többiek asztalát gazdagíthatta: vidámsággal, bátorítással, hitének megvallásával, rácsodálkozással – „De jó, hogy itt vagy!”, „Te is görögkatolikus vagy?” – és jó néhányan sok-sok áldozattal a szervezésben, az igazi szolgálatként végzett lebonyolításban, lótás-futásban, aminek díját nem a földiekben kapja…

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum