Laborczi Dóra a HVG megbízásából kérdésekkel fordult egyházunkhoz a nyíregyházi Huszár-telepi általános iskola ügyében. A hiteles tájékoztatás végett az alábbiakban közöljük a hozzánk intézett kérdéseit, valamint az oktatásügyi megbízottunk, Dr. Sivadó Csaba által azokra adott válaszainkat.

L.D.: Miért döntöttek úgy, hogy annak ellenére, hogy korábban annak szegregált mivolta miatt bezárt huszártelepi iskola újraindítását vállalják?

Érdekes, hogy a kérdésben bújtatott állítás rejtőzik. Mintha az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány perbeli álláspontja – mint A Tanú című filmben – már ítéletbe lenne foglalva. Le kell szögeznünk, hogy nem újraindítás történt. Egy teljesen új, egyházi iskola nyitotta meg kapuit a régi épületben. Ez az iskola mindenkit befogad, ugyanakkor senki sincs kényszerítve arra, hogy ebbe az iskolába járjon. Éppen azért indítottunk csak első osztályt, hogy senkit se „szippantsunk vissza” más iskolából. Megalapozatlan tehát „újraindított’ iskoláról beszélni. Egyszerűen láttuk, hogy erre a munkára, szellemi-lelki építkezésre nagy szükség van. Bízva korábbi, több felé végzett gazdag pedagógiai munkánk során szerzett tapasztalatainkban, nemkülönben elkötelezett pedagógusainkban, vállaltuk ezt a feladatot.

L.D.: Jelenleg a Görögkatolikus Egyház általános iskolájának építése folyik Nyíregyházán. Vannak elképzeléseik arra nézve, hogy a huszártelepi gyermekek integrációját ezen belül oldják meg a későbbiekben?

Hála Istennek, sok iskolánk van. Az átjárhatóság az intézményeink között biztosított, a szülők és tanulók jogait, a szabad iskolaválasztás lehetőségét, a gyermekek mindenek feletti érdekét tartjuk szem előtt. Természetesen nagyon sok közös programot is szervezünk a gyerekeink számára. Ezek mindegyikében már többször is részt vettek az új iskolánk tanulói is. Nagy változások ezek a telepen élők életében. Ezt a munkát tovább folytatjuk, színesítjük, gazdagítjuk. A nem cigány gyerekek is sokat gazdagodnak azzal, ha találkoznak, együtt vannak cigány származásúakkal. Ez mindenkinek jót tesz, de csak akkor, ha odafigyeléssel bánunk velük.

L.D.: Statisztikák bizonyítják, hogy szegregált környezetben tanuló roma gyerekek tanulmányi eredményei és továbbtanulási esélyei is nagyon rosszak. milyen konkrét elképzeléseik vannak a roma gyerekek integrációját illetően?

A felmérések arról számolnak be, hogy a szegregált környezetben rosszabb körülmények között, gyengébb felszereltségű intézményekben tanulnak a gyerekek, pedagógusaik nem kellően fölkészültek, és még egyéb hiányosságok is jelentkeznek. Ezek okozzák a szegregáció legfőbb hátrányait. Mi ezeknek éppen az ellenkezőjét valósítjuk meg az intézményeinkben, s különösen a Huszár-telepi iskolában figyelünk erre. Célunk a megalapozott, hiteles integráció, amely sokéves, áldozatos munkát igényel. Ugyanakkor bízunk abban, hogy neveltjeink között ezután is lesznek olyanok, akik nem kimenekülni akarnak a cigánytársadalomból, hanem örömmel és büszkén vállalják testvéreik oktatását, nevelését, fölemelkedésének segítését.

Egyszerűen badarság a cigánypasztoráció és a szegregáció közé egyenlőségjelet tenni. A Hajdúdorogi Egyházmegye nevelési és oktatási intézményeit szegregációval összefüggésbe hozni súlyos tájékozatlanságra, rosszabb esetben rosszindulatra vall. Az egyházi fenntartó és intézménye minden törvényes kötelezettségét teljesíti, így az integrációval, illetőleg az antiszegregációval kapcsolatos kötelezettségeket is.

L.D.: Hogyan fogadták, hogyan értékelik az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány beperelte az önkormányzatot, velük együtt a Görögkatolikus Egyházat, mint fenntartót is?

Elképedve! Érthetetlen, hogy valaki azt feltételezze, hogy a mintegy kétezer éves Egyházunk az Úr Jézus Krisztus szeretetparancsát teljesítve bárkinek ártani akarna. Az Alapítvány öntudatlanul is akadályozza az Egyházat az evangelizációban, a pasztorációban. Vajon számolnak-e azzal, hogy korlátozhatják személyek és közösségeik lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogát? Egy biztos: olyan nem hangzott el a perben, hogy bármi, amit cigány testvéreinkért, cigány testvéreinkkel együtt teszünk, az kifogásolható lenne. Ezért értetlenül állunk a perbecitálásunk miatt. Nem helyes, ha bárki egy önkormányzattal való konfliktusa miatt az Egyházat próbálja megszégyeníteni.

L.D.: Milyen érvek szólnak amellett, hogy megmaradjon a huszártelepi iskola?

Minden érv amellett szól, hogy azt a szép munkát, amit elkezdtünk, folytatni tudjuk. A kis létszámú osztályokban eleve nagyobb figyelmet kapnak a tanulók. Megszerettek minket az ott élő családok is. Látják rajtunk, hogy hitelesen képviseljük Krisztus szeretetét. A második induló osztályba máris többen jelentkeztek, mint az elsőbe. A szülők is szeretik az iskolát, sajátjuknak tartják, mely sokkal kevésbé történik meg más, távolabbi helyeken működő iskolákkal. Holott minden családnál, de a cigány családoknál különösen is fontos, hogy a szülők „iskolabarát” gondolkodásúak legyenek. Nem a cigányoknak rossz, nem a cigányoknak fáj az, amit velük és értük teszünk. Attól tartok Egyházunk munkája valaki mást sért…

L.D.: Hogyan értékelik az elmúlt tanévet a huszártelepi iskolába járó gyermekek fejlődése szempontjából?

A bemeneti és kimeneti mérések objektívek. Szemmel láthatóan gazdagodtak, növekedtek a gyermekek hitben és tudásban egyaránt. Nyilván el kell ismerni, hogy a kezdeti nehézségek még éreztették hatásukat. Legtöbbet a közösségi érzékben, egymásra figyelésben, a viselkedéskultúrában fejlődtek a gyerekek. Vannak szép eredmények az oktatási célkitűzésekben is, de nyilván ezek erősen függenek a személyi és szociális adottságoktól is. Főként a közösségi szereplésekben, az egyéni és közösségi kifejezés képességben fejlődtek látványosan. Ezek az eredmények elképzelhetetlenek lettek volna, ha szétszórva vannak sok iskolában, és ha nem ilyen odaadó pedagógusok és lelkiatya törődnek velük.

A www.hvg.hu oldalon közölt írás az alábbi linken érhető el: http://hvg.hu/itthon/20120516_nyiregyhaza_huszartelep_iskola_per

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum