Pünkösd ünnepén abban a kegyelemben volt részem, hogy részt vehettem a nyíregyháza-örökösföldi közösség templombúcsúján. Azén a templomén, amely még nincs bevakolva, de már át van imádkozva, és az egyházközségi napon sok mindent lehetett érezni, csak azt nem, hogy valami félkész. Igaz, hogy a falak még csupaszon állnak, de ez a templom már ékes. Nem arannyal vagy márvánnyal, hanem emberekkel van ékesítve.

A búcsúi ünnepség reggel Szent Liturgiával kezdődött, amit Kiss Attila, a szeminárium spirituálisa celebrált. Ünnepi beszédében a közösségről szólt, amelynek igazi mintáját most, Pünkösdkor ismerjük meg a Szentháromság teljességének szemlélésében. Elmondta, hogy a Szentháromság asztala nyitott, odaülhet mellé bárki. E közösséghez tartozni kegyelem és feladat is egyben. A közösség minden tagjának megvan a maga helye és feladata. Minden emberi közösség is így épül fel.

A Liturgia végeztével mindenki hazament, hogy az ünneplő ruháját valami lazábbra cserélje, majd sietett is vissza, mert az épülő templom körül folytatódott az ünnep. Mindenki hozzátette azt, amit tudott. Gyorsan felépült a trambulin a gyerekek számára, és ebédidőre finomabbnál finomabb illatok töltötték be a templomkertet. Az ünneplők pedig szinte gondban voltak, hogy hogyan lehetne mindent megkóstolni, ami ott sült vagy főtt a kedves hívek keze alatt. Végignézve a választékon, kár is lett volna kihagyni valamelyiket is.

A templomban ikonkiállítás szépítette tovább: a Szent Bazil Oktatási Központ növendékei, és Monostori Viktória tanárnő képei emelték az ünnep fényét. A vecsernyét Fülöp püspök atya vezetésével imádkoztuk el. Egészen különleges élmény volt a térdhajtási imákat az épülő templomban imádkozni. Utána püspök atya – amennyire ideje engedte – csatlakozott az ünneplő sokasághoz, együtt folytatva a kötetlen beszélgetést, ünneplést.

Az igazi csodának azonban mindez csak a jele volt. Egy olyan közösség életébe nyerhettem bepillantást, amely valódi képe a Szentháromságnak. Az ünneplésben mindenki kivette a részét, ki-ki tehetsége szerint járult hozzá, hogy méltóképpen ünnepelhessék meg épülő templomuk címünnepét. De nem csak ilyenkor tapasztalható meg Nyíregyháza-Örökösföldön a közösség építő ereje, hanem a szürkének mondott hétköznapokon is. Nem csak akkor gyűlnek össze a közösség tagjai, amikor ünnepelni lehet, hanem akkor is, mikor ásóra és kalapácsra van szükség a templom körül. A Szentháromság ünnepén azt gondolom, nemcsak az épülő templom titulusát ünnepeltük, hanem azt, hogy egy közösség élő, hogy a tagjai munkában és ünneplésben, nehézségekben és örömökben egymásra számítva, egymást segítve tudják megjeleníteni itt a földön azt az életet, amit a Szentháromságban szemlélünk: a szeretetet, mely épít és mindig előre mutat.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum