Mi, a Magyar Görögkatolikus Egyház cigány származású alszerpapjai szomorúan és egyben felháborodva értesültünk a nyíregyházi Huszár-telepi iskola elindítása kapcsán egyházunk ellen indított perről.

Megdöbbenésünk és tiltakozásunk okai között elsősorban saját élettapasztalatunk, illetve a Görögkatolikus Egyház értünk és közösségünkért végzett évszázados munkája áll.

Egyházunk – Sója Miklós esperes atyának köszönhetően – az európai cigánypasztoráció megteremtője. Miközben minden más felekezet elsősorban már meglévő híveivel volt elfoglalva, a görögkatolikus egyház nem volt rest azok felé is tekinteni, akik a legelesettebbek, akik a társadalom peremén élnek minden tekintetben.  Egyházunk nevéhez fűződik Európa, talán a világ első cigány temploma, a liturgia cigány nyelven való végzése, bibliai részek cigány nyelvre való fordítása.

Romákként sokszor tapasztaljuk, hogy az integráció köntösébe bujtatva akarva-akaratlanul asszimilációs folyamatok zajlanak le, s még a jószándékú pedagógus is csupán szociokulturális lemaradást próbál kompenzálni. Részben Mária Terézia cigányellenes intézkedései folytán ma a magyarországi cigányság mindösszesen 30%-a beszéli a cigány nyelv valamely változatát, amely arra enged következtetni, hogy néhány évtized múlva e számnak csupán kis töredékéről beszélhetünk majd.

Nem jó ma cigánynak lenni Magyarországon! Mert vélt vagy valós okok miatt a nem roma társadalom nagy része megbélyegzett minket.

Nem jó ma cigánynak lenni Magyarországon! Mert saját roma népünk egyes tagjai sem tartják értéknek saját cigányságukat.

Éppen ez, amit a Magyarországi Görögkatolikus Egyház képviselni akar. A törvények előírta minőségi oktatás az egyén figyelembevételével. Egyházunk által képviselt cigánypasztoráció nem 8-tól 14-ig tart, munkája nem ér véget a csengőszóval. Nem bársonyszékből igyekszik a helyi romáknak segíteni, hanem kötelességén túlmenően terep- és szociális munkát is folytat.

Elképzelhetőnek tartjuk, hogy 10 év múlva nem minden helybeli diák fog tudni exponenciális egyenletet megoldani vagy emlékezni a cink vegyjelére, de meggyőződésünk, hogy – miként mi sem – úgy ők sem fogják elfelejteni pedagógusaik, papjaik, püspökeik szeretetét, empátiáját, óvó, védő, gondoskodó szavait, amely nem a hivatalból fakad, hanem abból a meggyőződésből, hogy cigányságunk nem szégyellni való dolog, hanem érték, kincs.

Az oktatás, nevelés nélkül lehetséges, de mennyivel hatékonyabbá válik az oktatás a társadalom egészére nézve, ha az neveléssel is párosul.

A világ minden népe, minden nemzete, – Székelyföldtől kezdve New Yorkig, Kárpátaljától Dubaiig, Felvidéktől Kanadáig ­– arra törekszik, hogy saját identitását, értékeit, nyelvét, hagyományait megtartsa, tovább örökítse.    

A Katolikus Egyház két évezredes pedagógiai módszerrel rendelkezik. Nem csupán tudósokat, orvosokat, jogászokat, papokat adott a világnak, nem csupán az értelmiségi réteg kinevelésében van elidegeníthetetlen munkája, hanem elsősorban jó emberekké nevelte és neveli diákjait, híveit mind a mai napig.

Levelünk megfogalmazásában a félelem is benne van. Attól félünk, hogy ennek az ügynek kapcsán mindazok a kezdeményezések, amelyek bimbózni kezdtek egyházunkban alábbhagyhatnak félve az esetleges újabb félreértésektől.

Kérjük tehát a döntéshozókat, hogy egyházunk munkájának ne csupán egy szeletét szemléljék, hanem a Huszár-telepen végzett munkánk egészét lássák, a tenni akarást, az oktatás-nevelést, a szociális munkát, a köztük és értük való munkálkodást, a felnőttek körében megkezdett szemléletformálásáért tett erőfeszítéseket is.

Budapest, 2012. május 24.                

Tisztelettel:

Lakatos Péter, Balogh Győző

cigány származású alszerpapok

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum