Régi szokás, hogy Szent György nagyvértanú napján a görögkatolikusok szerte az országban búzaszentelést végeznek.

György (Georgiosz), azt jelenti magyarul: földműves. Őseink ilyenkor kimentek a határba, hogy ott, egy búzaföld szélén imádkozzanak a Teremtőhöz, hogy áldja meg vetéseinket, szőlő- és gyümölcsöskertjeinket, s az abban végzendő munkáinkat. Ezt a szokást, ezt a szép hagyományt elevenítettük fel mi is. Szikszó környékén nem csupán szántóföld van, hanem sok gyümölcsös és szőlő is található. Sokan otthon is dolgoznak a veteményeskertjükben. Akik ilyen munkát végeznek, azok jól tudják, hogy nem elég a szakértelem, nem elég a jó időzítés, hanem kell Isten áldása is munkánkra, hogy jó termésünk legyen. A szikszói hívek elzarándokoltak a Magyar-hegyre, hogy a Borok Háza melletti szőlőben imádkozzanak egy szép szertartással az ég és föld Urához. Kicsik és nagyok, körmeneti kereszttel, templomi lobogókkal fölszerelve, húsvéti énekekkel mentek föl a hegyre, hogy az odakészített asztal körül, a négy égtáj felé fordulva kérjék Isten áldását munkájukra.

F. Péter

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum