„A becsülettől soha el ne térj
Sem indulatból, sem pedig dijért,
szeresd hiven felebarátaidat,
Ne vond föl közted s más közt a hidat,
A hon nevét, a drága szent hazát
szivednek legtisztább helyére zárd!”

Petőfi Sándor

Szombat reggel 9 órakor ötvenegy diáknak szólalt meg utoljára a csengő iskolánkban. A Himnusz közös éneklése után Papp Miklós parochus atya megáldotta iskolánk zászlaját. „Vezéreljen benneteket mindig a zászló, amelyen rajta van védőszentetek. Óvjon, őrizzen, oltalmazzon az Úr, s a szeretet kísérjen utatokon! Tudjatok mindenért hálát adni!” – tanította lelki igazgatónk.

A hetedik osztályosok nevében Bucsku Viktória verssel indította útjára diáktársait. A nyolcadikosok képviseletében Kujbus Vivien, a diákönkormányzat elnöke elevenítette fel az elmúlt évek emlékezetes pillanatait.

„Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindennap születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.” (Herakleitosz)

„A ballagás olyan ünnep, amelyben egyszerre van jelen az emlékezés és a búcsú, az útra hívás és az új iránti kíváncsiság. Gyakran bent álltatok az iskola udvarán, de szemeteket már a látóhatárra szegeztétek. Vágytatok a biztonságra, melyet az iskola, a család nyújtott, de éreztétek, hogy hív az új, várnak a kihívások. Az új iskolák, a barátok, az új környezet. Tarisznyát tettünk a vállatokra, amint tette azt a mesebeli édesanya is, aki útjára bocsátotta a fiát szerencsét próbálni. A hamuban sült pogácsába belegyúrta a gondoskodását, az aggodalmát, a büszkeségét és a szeretetét. Mi is így indítunk útra Benneteket. Szeretettel, aggódással, gondoskodással és büszkeséggel. Büszkék vagyunk Rátok. Hiszen mindannyian építettétek ezt az iskolát. Mindenki letett egy követ, egy kavicsot, amivel nemcsak az iskolának, hanem szüleiteknek s legjobban magatoknak szereztettek újabb és újabb talentumokat az életben: a mindennapi tanulással, készülődéssel a versenyekre, a délutáni programokra vagy az osztálykirándulásokra. Biztosan állítom, hogy ebben a tanévben sok-sok követ helyeztünk le, és remélem, érzékelhető, hogy a világ általunk is épül” - mondta Gólya Györgyné igazgatónő ünnepi beszédében.

Tasó László országgyűlési képviselő, városunk polgármestere köszöntötte az ünnepelteket. Méltatta az eddig elért eredményeiket, és biztosította a diákokat arról, hogy mindegyiküket visszavárja a város, bármerre is viszi őket a sors. Az emléklapok átadásával személyes gratulációját fejezte ki.

A köszönet és a hála virágait nyújtották át a búcsúzó gyerekek a nevelőiknek, akik Márai Sándor tanítása szerint végzik napról napra munkájukat:

„A világi méltóság, aranyfüst és játékpénz,

de az emberi méltóság valóság, színarany,

miért játszol hamis pénzért, mikor Isten megtömte zsebed színarannyal?”

Ennek a kegyelemnek az eredménye, hogy tanulóink több országos, régiós és megyei versenyen is részt vettek, és megismertették iskolánk nevét nemcsak szűkebb hazánkkal, de a Dunántúllal is. Kiváló tanulmányi munkájukért, példamutató magatartásukért, közösségi és sporttevékenységeikért könyvjutalomban részesültek.

Az ünnepséget a nyolcadikosok hálaadása zárta a templomban.

Jó utat, kedves nyolcadikosok!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum