Szent Gellért visszatért Bakonybélbe – Millenniumi év kezdődött a monostorban

A Szent Maurícius és Vértanútársai-templomból eltávolították a padokat, felszedték a teljes padlóburkolatot, a csupasz falakról embermagasságig letisztították a vakolatot. Az oltárokat és a szószéket letakarták. Építkezés folyik. A szentély középpontjában frissen betonozott mélyedés, az oltárkő, a mártírok sírja, melyre templomaink épülnek. Ide helyezik el a déli imaóra keretében Szent Gellért ereklyéjét. A szent ezzel visszatért szeretett remetesége – hét évet töltött itt 1023 és 1030 között – helyszínére, a bakonybéli monostorba. A bencés közösség és a település így szentelte meg az örökségét megújító építkezést alapítása millenniumi évében.

Bakonybél lakói, a monostor barátai töltötték meg ezen az ünnepélyes szombat délelőttön a templomot. Sokan gyűltek össze erre a monostor számára fontos eseményre. Jelen volt Várszegi Asztrik nyugalmazott főapát, a Szeged-Csanádi Egyházmegye képviseletében Kondé Lajos pasztorális helynök, és érkeztek vendégek Spányi Atal megyéspüspökkel az ereklyét adományozó Székesfehérvári Egyházmegyéből is.

A szerzetesek közössége Spányi Antal megyéspüspök vezetésével vonultak be, a Szent Maurícius Kórus énekétől kísérve hozták be Szent Gellért ereklyéjét. A napközi imaóra zsoltárait énekelte a közösség, az olvasmány Gellért itt töltött hét évének egyik csodáját idézte fel. Szent Imre nevelője, mikor megbízatása a herceg nevelésére befejeződött, „Bélbe” – így nevezete a nép –, remeteségbe vonult vissza, hogy életét böjtben, imádságban, virrasztásban Istennek szentelje. A jelenlegi monostorhoz közeli, három forrás találkozási helyénél lévő Borostyánkő-szikla mellett telepedett meg. Gellért nagy legendája írja le a csodás eseményt, ahogy Gellért befogadta és etette az anyjától elhagyott szarvasborjút és a sebesült farkast. „A szarvasborjú is, a farkas is ott maradtak, és kijártak a kapun a legelőkre, és legelésztek, és nem bántották egymást.”

„Urunk, Istenünk, hallgasd meg könyörgésünket, és engedd, hogy sértetlenül megmaradjon ez a szent hely” – imádkozta a sírt szenteltvízzel meghintő Spányi Antal püspök. Felmutatta a közösségnek a vértanú ereklyéjét tartalmazó tokot, és elhelyezte a sírban, melyre majd az oltár épül.

A püspök Gellértről beszélt az ünneplőknek: Gellért Isten embere volt. Az az ember, aki látta és megfogalmazta az életet elbizonytalanító nehézségeket, de azáltal, hogy Istenre bízta életét, békességet hordozott. Az Istennek szenteltséget elfogadta és megtartotta, ebben találta meg önmagát, és vállata el a feladatokat. Nem háborgott élete váratlan változásainál. Bár a Szentföldre igyekezett, örömmel állt bele a krisztusi hittel birkózó nemzetünk életébe, vállalta az Imre nevelésével együtt járó udvari sürgést-forgást, majd cserélte fel a remeteséget az egyházszervezés feladatait jelentő csanádi püspökségre. Most visszatért remetesége színhelyére, ahol utódai ma is felmutatják a csend, a béke és az imádságnak szentelt élet lehetőségét. Nekünk is ezt kell keresnünk – buzdította az egybegyűlteket.

Az ereklye elhelyezése volt a millenniumát ünneplő monostor és település jubileumi évének nyitánya. Ennek fontosabb programjairól sajtótájékoztatón számoltak be Halmos Ábel perjel, Kovács Zoltán országgyűlési képviselő és Márkus Zoltán polgármester részvételével.

Halmos Ábel történetük ezer évének fontosabb mozzanatait idézte fel, napjainktól haladva a kezdetek felé. Ez a történet a sokszoros újrakezdésről szól. A monostor élete húsz évvel ezelőtt indult újra azáltal, hogy hat szerzetes települt ide Pannonhalmáról. A rendek ötvenes évekbeli felszámolását követően ugyanis szociális otthon működött a barokk korban épült rendházban. A török és tatár időket követő hosszú elnéptelenedés utáni újrakezdés volt ez. A bencések az első évezred kezdeteire építettek, amikor a bajorországi Günther 1018-ban megalapította itt a bencés a közösséget. Ennek a kezdetnek volt kiemelkedő alakja Gellért, aki Imre herceg nevelését befejezve ide vonult vissza, majd innen szólította el hét év után István király, megbízva a csanádi egyházmegye létrehozásával. 

Gellért személye számunkra a monasztikus élet példaképe – mutatott rá Halmos Ábel annak jelentőségére, hogy a Székesfehérvári Egyházmegyétől kértek és megkapták a szent ereklyéjét.

A perjel a Gellérttől megismert monasztikus életük gyakorlatait így foglalta össze: a személyes – a bensőséges istenkapcsolatot erősítő – és közösségi – a népért felajánlott – ima, a Szentírás mindennapi olvasása és hirdetése, a fizikai munka, melyben megnyilvánul a teremtett világ megőrzésének vágya, az istenkeresők szolgálata. Ez jellemzi ma is a bakonybéli közösség életét, és ezt foglalja össze számunkra az ereklye – mondta a perjel.

A jubileumi év a település számára is meghatározó ünnep. Meglévő programjaik ebbe a tematikába épülnek be 2018-ban, de számos új eseményre is készülnek a településen. Mindenekelőtt a monostorral egyidejűleg a megőrzés és megújítás felelősségére válaszolva felújítások és funkcióbővítések sora indul nemcsak a településen, de a kormány turisztikai elkötelezettségének köszönhetően az egész régióban.

Kovács Zoltán (FIDESZ), a régió országgyűlési képviselője a már megkezdett és tervezett régiós elképzelésekről számolt be. Ennek folyamatában a 2018 rekordév – mondta a képviselő, ugyanis 53 milliárd forintot szánnak az ágazatra, településfejlesztést, infrastrukturális beruházásokat, új attrakciókat valósítanak meg.

Márkus Zoltán polgármester a falu megújulásnak részleteit mutatta be: Már megvalósult az óvoda felújítása, folynak utak, közterek felújítási munkálatai. Kiemelkedő, a monostorral való együttműködésben zajlik majd a településközpontot és a zarándokhelyként, rendezvények helyszíneként is funkcionáló, a Borostyánkő lábánál lévő szentkutat és kálváriát összekötő tematikus út kialakítása, és a millenniumi parkká fejlesztett magnólia-liget.

A polgármester a millenniumi ünnepségek sorozatából kiemelte az ezeréves falvak találkozóját, a „közösségünk hete” májusi alkalmát, melyen a Köves-hegy oldalában közösen építik ki a „BAKONYBÉL – 1000 ÉV” feliratot. De nem marad el a falu hagyományos közösségi disznóvágása, az április medvehagymás napok, a múzeumok éjszakája és a „Faünnep Csoda-fa-Falván”, az énekmondók emlékezete, a nyármarasztaló, a Gerence-parti pityóka parti és az őszi tökös délután, a teremtés-napi öko ünnep.

A jelentős médiaérdeklődés mellett zajlott sajtótájékoztatón a polgármester beszámolt a Kincsek Szent Gellért sziklája mellől címmel, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum irányításával, a Szent Mauríciusz Monostor kezdeményezésre rendezett kiállításról, melynek időszakosan a bakonybéli Tájház ad otthont. A megnyitót délután ünnepelte a falu közössége. Vásárhelyi Anzelm alperjel, Perémi Ágota, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója, valamint Márkus Zoltán polgármester köszöntötte az érdeklődőket.

Ez a kiállítás ismerteti meg az érdeklődőket a Borostyánkő-sziklánál végzett ásatások során feltárt leletekkel.

Vásárhelyi Anzelm OSB azt vázolta fel, miért fogtak ásatásokba Gellért egykori lakhelyénél, és mire bukkantat ennek során. Tárgyi ismereteinket bővítő ismertetője azt is megmutatta, mit jelentett és jelent ez a hely az Istent kereső ember számára: „A bakonybéli völgyben, a mai település határában található remeteség a belső elrendeződésnek, Isten és ember találkozásának szent helye. Ez a remeték által lakott és imádságukkal, vezeklésükkel megszentelt hely hasonlatos a kincset rejtő földhöz. Aki nyitott szemmel és érzékeny szívvel tekint a múltba, szemléli a tájat és benne önmagát és a kiállításon látható régészeti leleteket, az gyökereit mélyen a talajba, a sziklás talajba engedi, ahol életörömöt, reményt tápláló erőforrásra talál.”

Az ásatások során a régészek kiindulópontja az az 1230-ból származó pápai oklevél volt, mely szerint Szent Gellért szikláinál egy Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolna állt, de a földből előkerült festett vakolattöredékek, égetett téglái is megerősítették, hogy a kutatók fontos nyomra bukkantak. A feltárás nyomán bizonyságot nyert, hogy valóban állt itt a 13-14. században egy kápolna. A feltárt anyagot már bemutatta korábban Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum, most ennek a tárlatnak egy változatát hozták el a bakonybélieknek. A középkori tárgyak mellett őskori leletek is előbukkantak: egy teljesen váratlan kincs is – egy 150 darabos ezüstpénz-lelet – gazdagítja a gyűjteményt.

A kiállítás szeptemberig látható a Tájházban, a monostor felújítási munkái befejeztével ott kapnak a tárgyak állandó helyet.

A jubileumi évben a bencés közösség és Bakonybél életének fontos eseményére készül: a tervek szerint október 20-án lesz az átfogó felújítási folyamat első szakaszának lezárása, a megújult templom újraszentelése.

Forrás: Trauttwein Éva/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila

Nyíregyházi Egyházmegye