„A zöldellő gallyakkal ékesített ünnep" – virágvasárnap

Bizánci egyházunkban így énekelünk a virágvasárnap reggeli istentiszteletben: „Ma a Szentlélek kegyelme gyűjtött minket egybe, és mindnyájan felvevén a te keresztedet, mondjuk: Áldott, aki az Úr nevében jő, hozsánna a magasságban." Még nem ért véget a nagyböjt, még következik a szenvedés hete. Ám böjti küzdelmünk végkifejlete már felsejlik: milyen nagyokká lehettünk. Nemcsak a nagyböjt végére, hanem az örök életben való célba jutás tekintetében is. Ugyan még folytatnunk kell a kereszt cipelését, de a biztos célba érés reményében ezt már hozsannázva tehetjük. Ha arra törekedtünk, hogy „a bűnnek legyőzői lehessünk" – amint az előszenteltek liturgiájában sokszor imádkoztuk –, akkor megvalósul a húsvéti misztérium is az életünkben.

Erről az ünnepi szent liturgia éneke tesz tanúbizonyságot: „Veled temetkezvén el a keresztségben, Krisztus Istenünk, a halhatatlan életre is méltókká lettünk a te feltámadásod által; miért is örömmel kiáltjuk: hozsánna a magasságban, áldott, aki az Úr nevében jő.” A bűnbánat és a hozzá csatlakozó bűnbánati cselekedetek „keresztsége” révén – az első, igazi keresztség után, illetve az arra következő eleséseinkből való felállás után – méltókká válhatunk arra, hogy Jézus Krisztus feltámadott, új életének részesei legyünk.

Igaz, hogy saját erőnk kevés ehhez – noha nélkülözhetetlen –, de Krisztus erejével lehetséges. Annak a Krisztusnak az erejével, aki Jeruzsálembe való bevonulása előtt „a negyednapos Lázárt a sírjából feltámasztotta”, hogy „hirdesse a feltámadást”. Az általános feltámadást is, meg a sajátját is. Hiszen kínszenvedései előtt ezt akarta elhitetni velünk, sőt bizonyosságot akart adni arról, hogy ő az élet és a halál ura. Mindezeken túlmenően így tudta ezen a szombaton Lázárt naggyá tenni, amikor előhívta a sírjából. A halálból, a bűn által okozott lelki halálból, így tud bennünket is naggyá tenni Jézus, ha komolyan vettük a nagyböjti küzdelmünket, „bűn-legyőzéseinket”.

Virágvasárnapon „ágakkal kezeinkben és megtisztult lélekkel” köszöntjük az értünk önkéntes szenvedéseire jövő Üdvözítőnket. Bekapcsolódunk az evangéliumi jelenetbe (Jn 12,1–18). Nem akarjuk, hogy a holt kövek szólaljanak meg helyettünk. Inkább „mi is, mint ama gyermekek, a győzelem jelvényét viselve” énekeljük a hozsannát. Várjuk az ígéret beteljesedését, hogy „nagyobb dolgokat” is megláthatunk. Úgy, mint azok, akik ruhájukat terítették az útra: „látván, hogy ez a mi Istenünk, kinek a kerubok szüntelenül éneklik” a hozsannát.

A vecsernye visszairányítja gondolatainkat az eddig megtett nagyböjti út beteljesítéséhez: „A zöldellő gallyakkal ékesített ünneptől Krisztus kínszenvedése üdvösséges titkának emlékéhez járuljunk, és lássuk, miként szenvedett önkéntesen érettünk.” A Szentlélek kegyelme által összegyűjtve lássuk tehát szenvedésének és feltámadásának nagyszerű csodáját! Amit értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért vitt végbe.

Forrás: ujember.hu

Nyíregyházi Egyházmegye