Nagycsütörtök

Ennek a napnak egyedülálló titka: a fény és sötétség, öröm és fájdalom, melyek egyszerre itatják át a liturgiát, melyek a végső döntésünkre állít be, melytől mindannyiunk örök sorsa függ. Az utolsó vacsorában meg kell látnunk az isteni szeretet áramlásának beteljesedését, mely a világ teremtésével kezdődött és most éri el teljességét Krisztus halálában és feltámadásában. „Isten a szeret” A szeretet első ajándéka az élet volt. Az embernek ahhoz, hogy éljen közösségben kell lenni. Az ember az Istentől kapja a táplálékot, mint a teremtet világ élelmei, mint amit testévé és vérévé alakított át, s így az egész világot felajánlja az Atyának és így bekapcsol bennünket az Istenben és Istennel együtt zajló életté alakítja át életünket.

Isten szeretete ad életet az embernek. A bűn megszakítja ezt a szeretet áramlatot. Krisztusban újra visszakapcsolódhatunk, helyre állítja az életet, mint eucharisztiát és közösséget „Vegyétek és egyétek. Igyatok ebből.” mert Isten az ember élete, mert a táplálkozás az ember életét jelenti.

„Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei atyátok is megbocsát nektek.” A bűn győzelme a világ felett a megosztottság, az ellentétek, az elkülönülés, a gyűlölet. Az első rés, amit Bűn bástyáján ütünk, amivel a bűn ördögi körét meg lehet szakítani, az a megbocsátás, a közösségvállalás, a szeretethez való visszatérés. A megbocsátás annyit jelent, hogy ellenségem és közém magának Istennek sugárzó megbocsátását helyezem. A megbocsátás annyit jelent, hogy kiszabadulunk abból a kétségbeejtő zsákutcából ahová emberi kapcsolataink torkollanak.

A megbocsátás valóban Isten Országán felé nyitó rés ebben a bűnös és bukott világban.

A legnagyobb szeretet órája a legnagyobb árulásé is. Júdás elhagyja a felső termet, „Éjszaka volt” Miért megy el? Kínzó kérdésként merülhet fel bennünk? Vajon válaszolok-e Krisztus szeretetére? Elfogadom-e hogy ő legyen életem? Vagy csak valamilyen pótlék, adalék az életemhez, hogy jobban menjen? Vagy pedig talán Júdások vagyunk a sötét éjszakában, akiknek a pénz az elferdült szeretet jelképe, a pusztító szenvedély, mely mindent szétver és halálba taszít?

Az evangéliumi olvasmány a négy evangéliumból van összeválogatva és elbeszéli nekünk az utolsó vacsora, Júdás árulása és Jézus letartóztatását a getszemáni kertben.

A székesegyházakban kapcsolódik a Szent Bazil Liturgiához a lábmosás szertartása, a püspök megmossa tizenkét pap lábát, emlékeztetve mindenkit, hogy az egyházban Krisztus szeretete az élet alapja és az egyházban minden kapcsolat modellje. A szent krizma szentelése pedig azt jelenti, hogy Krisztus szeretete ajándék, amelyet a Szentlélektől az egyházba lépésünk napján kapunk.

„Midőn a dicső tanítványok a vacsorai lábmosásnál megvilágosíttattak, akkor a gonoszlelkű Júdás, a pénzvágytól elvakítatva… Kerüld a telhetetlenséget, mely a tanítómesterének ilyet mer tenni. Mindenkihez jóságos Urunk, dicsőség néked!”/ tropár 658.o./

Forrás: Encsi Görög Katolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye