A lábmosás és az utolsó vacsora ünnepe: Szent Liturgia a Szent Miklós-székesegyházban – VIDEÓVAL

Szocska A. Ábel apostoli kormányzó vezette a liturgiát. Prédikációjában emlékeztette paptestvéreit és a papnövendékeket, hogy egykor megszólítást kaptak az Úrtól a papi szolgálatra. „De ő most is szól hozzánk, hív bennünket. Arra szólít, hogy figyeljünk jobban egymásra, terelgessük a fiatalok életét, gondoskodjunk az idősekről. Ki, ha nem mi?” – tette fel a kérdést papjainak. „Sokszor ítélkezünk, igazságos büntetést szeretnénk lehívni az égből, pedig az Úr nem ezt hagyta ránk, nem a sokféle feladatot, amivel a mindennapokban foglalatoskodunk, hanem hogy: szeressétek egymást.” – fogalmazta meg a kormányzó.

„Nekünk ezzel a kenyérrel kell elszámolnunk, mert nekünk Krisztus méltó munkatársaivá, hűséges papjaivá kell lennünk. S mikor szent testét a kezünkbe vesszük és mondjuk, szentség a szenteknek, nekünk kell a legméltóbbaknak lennünk rá. S nem vagyunk méltóak, de Krisztus méltóvá tesz minket.” – zárta gondolatait az atya.

A templomban majdhogynem több volt az ünnepi ruhába öltözött pap, mint a hívő. Sokaságuk körülvette a szentélyt és az apszison kívüli teret, ahogy vezetőjük és kormányzójuk körül álltak. Hangjukból erő áradt, amint közösen énekelték a krisztusi szavakat: „vegyétek és egyetek ebből mindnyájan”. A szertartás, ahogyan a felolvasott evangéliumi szakaszok is, hosszúak és embert próbálóak voltak, de a több, mint ötven pap közül csak egy-két idősebb ült le megpihenni.

A Szent Liturgia és az azt követő lábmosási szertartás a szolgálattevők ünnepe volt. Azoké, akik „Krisztus fölséges lealázkodását utánozzák”. – szólt az évente csupán egyszer felhangzó liturgikus mondat.  Hiszen Krisztus „saját fölséges lealázkodásával az alázatosság mértékére tanított meg minket: és tanításával tudtunkra adta, hogy az utolsókból az első lesz”. Majd a lábmosás aktusát végző apostoli kormányzó könyörgése hallatszott: „add, hogy mindenkor megmosdjunk könnyeinkben és megtisztuljunk tisztító kegyelmed világosságával”.

És Krisztus cselekedeteit utánozva levetette felső ruháját, derekára kendőt terített, kezébe kancsót vett és sorra letérdelt papjai elé, megmosta és megcsókolta lábukat. Az eljátszott bibliai szakaszokat elcsukló hangon olvasta fel Mosolygó Béla kancellár, közben a papnövendékek tiszta énekhangjai halk kíséretet adtak az Evangélium főszólamának. A tizenkét esperes és főesperes, akik ebben a kivételes eseményben szerepet kaptak, megérintve a helyzet személyességétől, könnyeikkel küzdöttek. A szintén meghatódott paptestvérek védő sorfalat zártak köréjük.

 „Körülvetted magadat kendővel, és megmostad tanítványaid lábait, Krisztus Istenünk. Moss le a mi lelkünkről is minden bűnös gondolatot, és végy körül minket lelki kötelékkel, hogy megtegyük parancsolataidat, és magasztaljuk jóságodat!”

(a szertartás sztihirája)

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye