Julius 16-án vecsernyével kezdődött és 19-én Szent Liturgiával zárult a zsolozsmástábort. Már több alkalommal szerettem volna eljutni, most Isten kegyelméből el is jutottam ide. Szerda reggelig Fülöp és Atanáz püspök atya is ott volt, a csütörtöki Liturgiára Atanáz atya visszajött. Az elmélkedéseket Jáger Róbert kassai püspöki titkár tartotta. Az elmélkedései a zsoltárokról szóltak. Rávilágított, hogy mekkora kincs ez nekünk az imaéletünk elmélyítéséhez. Mert minek tekinthetjük a zsoltárokat? Imádságnak. Hogyan imádkozunk? Tudunk jól imádkozni? Azt, hogy milyen az imádságom, azt a külső konfliktusokban, feszültségekben tudjuk lemérni. Ehhez a mi szívünket is át kell alakítani, formálni, hogy ne kőszívünk, hanem hús-vér, érző legyen. Szent Makszim szerzetest idézve:”az imádságnak az a célja, hogy a mi szívünk is alakuljon át Krisztus szívévé!”Csak ez mentheti meg életemet és a világot. Imádságunkban tiszta szívvel, őszintén állhatok Isten elé, akit bátran megszólíthatok, hálát adva Neki mindenért, ami engem ért, bennem van, öröm, bánat, keserűség. Csak ezután fogalmazhatom meg kéréseimet.

Megismerhettük a zsoltár műfaját: elsősorban egy személyes megtapasztalás megfogalmazása. A szív mélyéről előtörő kiáltás:

• 50. zsoltárban például: könyörülj RAJTAM!
• (ÉN) előtted vétettem.
• töröld el (az ÉN) gonoszságomat!

A jó imádságban ÉN megfogalmazom, hogy mit élek át. Mindent levetve állok az Úr elé, őszintén feltárom érzéseimet. Isten előtt nem lehetünk képmutatók.

A zsoltárok Jézus Krisztus imádságai is voltak. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, közelebb kerülünk Hozzá.

Az úgynevezett átokzsoltárokkal is kifejezhetjük érzéseinket. Az Úr elé visszük azokat a sérelmeket, igazságtalanságokat, amik minket értek. Kezébe tesszük le, és tőle várjuk ezek orvoslását. Erre tanít bennünket Szent Pál:”Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, hagyjatok teret az Isten haragjának, hisz írva van-„Enyém a bosszú, én majd megfizetek”- mondja az Úr.

Utrenyét , imaórákat,vecsernyét,kis esti zsolozsmát,éjféli zsolozsmát imádkoztunk. Napi programjaink is ehhez igazodtak, hiszen amikor nem volt szertartás, vagy előadás a zsoltárok olvasása folyt.

Természetesen bűnbánat szentségéhez is járulhattunk, az atyák készségesen álltak rendelkezésünkre, a környező településekről is érkeztek lelkipásztorok.

A liturgiában, a prédikációjában Atanáz Atya útravalóul bíztatott bennünket, hogy akik lelki küzdelmekre készülünk, még nem győztünk, mert a tét előttünk áll.

Vajon mennyivel tudunk keresztényibb módon élni?

Lecsillapodott e lelkünk háborgása, mint a Vadász patak, mely hétfőn még nagyon háborgott, zavaros volt, csütörtökre lecsillapodott, letisztult.

Áttetszőbbé vált-e lelkünk Isten kegyelmének befogadására?

Köszönettel tartozunk Juhász Géza atyának a nagyszerű szervezésért. Köszönet a vendéglátóknak, akik étellel láttak el, hiszen közel 50 főre kellet minden nap főzni.

Találkozzunk 2013.julius 15-18-ig. Én, aki először voltam itt, szívből ajánlom mindenkinek, aki a szerzetesi imaélet apró morzsáiból szeretne meríteni.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum