Egy héttel ezelőtt meghívást kaptam Tóthné Veronikától, hogy látogassam meg őket a táborban. Nem lehetett nemet mondani a meghívásnak, így családommal egy szombat délután elindultunk a Lónyai kastélyba. S bár eltelt egy hét azóta, a táborban szerzett élmények megmaradtak. Megmaradt a centenáriumi himnusz közös éneklése, a gyerekek hite, szeretete, ötletessége. Örömmel és boldogan mesélték a táborbeli élményeiket, a csapatversenyek eredményeit, büszkélkedtek alkotásaikkal, az újonnan tanult énekekkel.
Megtanulhatták, hogyan lehet a semmiből – háztartási hulladékból – szépet alkotni a sörös doboz nyitójából karkötőt, a chipses tasakból táskát, a zipzárból gyűrőt, a pet palack aljából virágot készíteni. Nem kellettek nagy dolgok, drága kézműves alapanyagok, csak nyitott szemmel járni és együtt lenni.
Nem a külsőségek voltak a fontosak, hanem az együttlét. Együtt a liturgián, az imában, az énektanulásban, a fociban, játszóházban, esti beszélgetésekben.
Megmaradt a szervezők hite, kitartása, akarata, leleményessége, ahogy a kevésből a tábort közel ötven hátrányos helyzetű gyermeknek megszervezték.
Isten áldása legyen mindazokon, akik azért fáradoznak már hetedik éve, hogy a gyerekek, mint a mustármag növekedjenek és évről évre fává cseperedve térjenek vissza.
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum