A karácsonyi böjti időszak végéhez közeledve 2009. december 15-én – nem titkolt hagyományteremtő szándékkal – második alkalommal került megrendezésre Pocsaj nagyközség Önkormányzata és a helyi Román Kisebbségi Önkormányzat szervezésében a román népi kultúra és vallásosság egyik szép szeletét bemutató különleges eseményre, a karácsonyi kolindálásra.

A kolindálás, mely nagyjából megfelel a mi kántálásunknak, de hasonlítható a regöléshez is, a jámbor népi vallásosságban a bőség előidézésére szolgált. Az énekek („kolindák”) akárcsak nálunk, itt is többnyire vallásos tartalommal bírnak: vagy Krisztus születését, vagy szenvedéstörténetének egyes részleteit elevenítik fel, akadnak azonban puszta adománykérő jellegűek is, melyeket inkább a gyermekek énekeltek.

Azonban nem csupán Karácsonyhoz, hanem az újévi köszöntésekhez is kötődik a kolindálás szokása a románság körében, s amint falvanként eltérőek lehetnek a szövegek, ugyanúgy a csoportok száma és az előadás módja is.

A kolindák egyébként Bartók Bélát is megihlették, aki az erdélyi román falvakban gyűjtött dallamkincsből zongorakompozíciót készített, sőt első nagyszabású tudományos munkáját is a bihari románság népzenéjéről adta ki 1913-ban. Később pedig német nyelvű monográfiája is született a kolindákról.

Ezt a szép hagyományt a Temes megyében található Faget, valamint Tomesti település közös kolindás csoportja elevenítette fel számunkra. Útjuk közben Bedőn is megálltak, ahol szintén megérintették a helybeliek szívét-lelkét szép énekükkel.

A pocsaji ünnepség a Lórántffy Zsuzsanna Általános Iskolában kezdődött, ahol a köszöntéseket követően a helyi „Nemcsak a húszéveseké a világ” Nyugdíjas Klub, majd a vendégek műsora következett.

A résztvevők nem csak a kolindák dallamában, hanem az ún. „turkajárás”-ban („umblam cu turca”) is gyönyörködhettek. A turkajárás nem más, mint a kecskét utánzó alakoskodás. Egy fából készült kecskemaszkról van szó, mely úgy épül fel, hogy a fej alsó állkapcsa mozgatható, s a piros lepel alatt a kecskét táncoltató személy az ütemnek megfelelően egy zsinórt rángatva csattogó hangot hallat, s közben táncoltatja a turkát.

Az iskolai kántálás végeztével énekszó és dobpergés mellett vonultunk át a görög katolikus templomba, ahol a közös együttlét öröme az imádság révén még teljesebbé vált. A román népi hagyomány ma is a vallásos kolindák szövegét ismeri leginkább, hiszen némelyeket közülük a templomban is énekelték.

Miért beszélünk ökumenikus kolindálásról? Mert a Romániából érkező csapatot a helybeli orthodox paróchus szervezi és tartja össze, s most itt, Magyarországon járják be a többségében román ortodoxok lakta településeket. Pocsajban pedig a görög katolikus templomban énekelnek, ahol a hallgatóság körében jelen voltak római katolikusok és reformátusok is, helybeli lelkészükkel, Fecske Csaba nagytiszteletű úrral együtt.

Azon az estén ünnepünk fényét különösen is emelte, hogy a csoporttal együtt érkezett hozzánk a magyarországi román ortodox egyházmegye Gyulán rezideáló 38 éves főpásztora, Siluan Manuila püspök atya. A szervezők eredetileg nem tudták, hogy a csoportot Siluan püspök is elkíséri, s mivel érkezéséről valamennyien csak igen későn értesültünk, így Kocsis Fülöp megyéspüspök úr üdvözletét a helybeli görög katolikus lelkész tolmácsolta. Mivel pedig a pocsaji Román Kisebbségi Önkormányzat Gyulához, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatához tartozik, körünkben köszönthettük a gyulai önkormányzat delegációját is.

A többnyire felnőtt férfiakból álló csoport énekei között püspök atya és kísérete is külön énekelt, köszöntve a megszülető betlehemi Kisdedet. Árpád atya pedig egyházmegyénk Missziós Bizottságának karácsonyi plakátjához kapcsolódóan a megtestesülés ünnepének „igazi ajándékáról” beszélt, s ebben az ajándékban – Isten Fiában –  együtt részesedünk nemcsak görög katolikusok, ortodoxok és reformátusok, hanem az egész kozmosz egyaránt. Kolindáló menetünk már elővételezte a Karácsony előünnepétől kezdődő díszes kozmikus menet hangulatát, melyet Rómanosz Melódosz dicséreti sztichirái mutatnak be az ünnepi készületben.

A templomi kántálás végén Siluan püspök köszöntőjében kiemelte, hogy bár először jár Pocsajban, nagyon köszöni ezt a szeretetet, a szívélyes fogadtatást, a közös imádságot, melyet most megtapasztalt. Beszélt a román ortodoxia vallásosságáról, a hagyományok sokféleségéről, s arról, hogy az Európai Unió is ismeri e nemzet hitének mélységét, Istenhez való ragaszkodását. Az ünnepség végén jókívánságaival együtt fogadtuk főpásztori áldását.

A templomból az ünnepi menet tovább haladt, s énekléssel egybekötött jó hangulatú közös vacsora zárta az idei pocsaji kolindálást.

Köszönet illeti a szervezőket, Kecskés Gyula polgármester urat, a Kisebbségi Önkormányzat vezetőit és mindazokat, akik bárminemű segítségükkel színesebbé tették böjti időszakunkat, ráhangolva minket a Megváltó születésének örömünnepére!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum