Egy huszonnégy éves fiú a busz ablakán keresztül bámulta a tájat, majd egyszer csak felkiáltott:
- Apa, nézd, a fák szembejönnek velünk!
Az apa ránézett és elmosolyodott.
A mellettük ülő fiatal pár hangosan nevetett a srác gyerekes viselkedése miatt.
- Apa, a felhők követnek minket!
A pár nem bírt magával, egyikük odafordult az apához:
- Miért nem viszi el a fiát egy jó orvoshoz?
A férfi ismét elmosolyodott, és így szólt:
- Épp most voltunk, most jöttünk a kórházból. A fiam születése óta vak volt, és ma látja először a világot.
A földön minden embernek megvan a maga története. Sose ítéljétek el, amíg nem ismereitek! Az igazság igencsak meg fog lepni benneteket.
Bruno Ferrero: A jéghegy és a dűne c. könyvéből
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / HETI GONDOLATOK
VISSZA A TETEJÉRE