Kedves Zarándoktársam!

Néhány órával a máriapócsi nagybúcsú után, ahová is zarándokoltunk hat napon keresztül, közel száznegyven kilométert megtéve, miközben köszönetet mondok a minden lépésünket irányító és azokra gondot viselő Istennek, néhány gondolat fogalmazódik meg bennem, amelyeket szeretnék megosztani Veled is.

„Minden, ami összeköt” – ez volt a pénteki fesztivál vezérfonala, mellyel Görögkatolikus Egyházunk sokszínűségét akartuk megmutatni Nyíregyházának és minden ide látogatónak.  Sokszínű arc, mely lehet, hogy nagyon is egyszerű: olyan szolgálat, ami segíti az Istenhez közelebb kerülést!

Több mint félezer fiatal ebben az évben is összekötött két települést, két várost: Miskolcot és Máriapócsot, érintve Tiszalúcot, Tiszavasvárit, Hajdúdorogot, Újfehértót és Nyíregyházát. Fizikálisan összekötöttük e két helyszínt, lelkileg pedig megkíséreltük összekötni magunkat még szorosabban az embert folyamatosan szólító Krisztussal: „Gyere és kövess!”. Az ember igazi, de egyszerű sokszínűsége, hogyan talál rá az Istenre, Krisztusra, hogyan ismeri fel Őt és köti össze magát Vele. Micsoda út, feladat és szolgálat, ZARÁNDOKLAT.

Immár kilenc éve, tízedik alkalommal, szinte megszámlálhatatlan sok fiatal veszi a fáradtságot, az „én igám édes”, s próbálja meg magát összekötni a megtestesült Istennel, aki hagyja magát megérinteni, megtapasztalni, találkozni Vele.

Nem tudom, hogy sokakat mi és hogyan köti az Istenhez, de érzem, hogy egy gyalogos zarándoklat igazi és hatékony lehetősége ennek a felfoghatatlan találkozásnak, és az istenkapcsolat elmélyítésének!

Amikor a célba érünk, azt érezhetjük, hogy kapcsolatunk, kötődésünk megerősödik, de biztosan nem jutottunk el még a végállomásig. A felfoghatatlan és végtelen Isten számos utat, egyéb más zarándoklatot is kínál még arra, hogy ez a kötelék legyen még szorosabb: ez az élet zarándokútja.

Köszönet mindenkinek és mindennek azért, hogy az idei esztendőben, ebben a programokban és eseményekben bővelkedő évben is tudtuk magunkat Krisztussal összekötni ezen a zarándoklaton. Egyszerűen és mégis sokféle módon, legalább annyian, ahányan zarándokoltunk! Köszönet és hála, hiszen rátalálhattunk keresztény élethivatásunk lényegére is: élő kapcsolatban lenni Istennel, mely köteléket az Ő ajándékaként kell megélnünk!

Ez a mi gyökerünk, életünk alapja. Biztos vagyok abban, hogy őseink hite is ebben alapozódott meg. A zarándok hitében rábízhatja életét Krisztusra, Ő tudja mi fog történni vele. Ugyanakkor ez a mi szárnyalásunk is, hiszen csak Istenben, a Vele megélt kapcsolatban, szoros kötelékben tárul fel az emberi élet lehetőségeinek tárháza is. Ez a keresztény remény!

Így jártuk végig az idei jubileumi zarándoklatunkat, a centenárium esztendejében. Célba értünk, de utunk folytatódik! Adjon az Isten erőt és kegyelmet Mindnyájunknak!

Barátsággal,

Seszi atya

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum