Egy új nap, hét, egy új év kezdete mindig elgondolkodtatásra késztet mindenkit. Számba vesszük az elmúlt időszak eseményeit, tanulságokat keresünk, és újult erővel kezdünk neki egy új napnak, hétnek, évnek. Mi balkányi Görögkatolikus hívők is hasonlóképpen tettünk.

Isten segítségét kérve, új elhatározásokkal, célkitűzésekkel kezdhetünk meg egy újévet.

Szeptember 1-ről mindenkinek eszébe jut az új tanév kezdete, nekünk keresztényeknek ennél kicsit többet is mond ez a dátum, az egyházi év kezdetét is jelenti. Ahhoz, hogy lelkileg megerősödjünk, kell valami közös cél, amiben mindannyian hasonlóképpen töltődünk, ez, pedig nem volt más, mint a Balkánytól- Máriapócsig tartó kerékpáros zarándoklat, melyet Jaczkó Sándor esperes úr, Jaczkó Benjamin, valamint Dévai Renáta hitoktatónk szervezett. Ez alatt a hosszúnak tűnő út alatt, közösségünk összekovácsolódott, megerősödött, mindenkinek nagyon sokat adott lélekben. A gyerekek, szülők vegyes érzelmekkel néznek a jövő év elé. Az elsős gyerekek félnek az újtól, a nagyobbak, pedig azért, mert tudják mi vár rájuk. A szülők egészséges féltéssel vannak gyermekeik iránt akár kicsit, akár nagyot engednek útra. Jelen voltak a kisiskolásoktól kezdve, az ifjak, édesanyák, édesapák, nagymamák, nagypapák, és mindenkinek erőt adott a 88. életévét betöltő Merő Miklós bácsi kitartó útja. Mindenki jelen volt, aki úgy érezte, hogy ez az út szükséges ahhoz, hogy eredményesen, lélekben megerősödve, feltöltődve a jó és a rossz kettős útját el tudja választani Isten segítségével a kegyelem esztendejében. Aki pedig nem tudott ott lenni, mert teljesítette szülői feladatát (kollégiumba költöztetés), az lélekben velünk volt és biztatott minket, hogy értük is teljesítsük kitűzött célunkat, mint egy küldetést gyermekeink hitbéli erősítéséért. Úgy érzem, kicsit megmozgattuk az emberek elméjét, elgondolkodtattuk a környező településen élő embereket, amikor elindultunk Szakolytól megkezdve, Balkányon és Birin át közel százan, hogy közösen imádkozzunk gyermekeinkért, hozzátartozóink lelki üdvéért. Ahogyan Jaczkó Sándor esperes úr mondta a vasárnapi Szent Liturgián, nagyon szép látvány lehettünk közel száz ember egy közös célért.

Megérkezvén Máriapócsra kicsit megmozgattuk végtagjainkat, és esperes úrral közös panahidát mondtunk az elhunyt szeretteinkért, utána beszélgettünk, ismerkedtünk azokkal, akik útközben mellénk szegődtek. Később 10 órától Szent Liturgián vettünk részt, és imádkoztunk a Szűz Anyához, hogy az új tanév kezdete mind a gyermekeknek, mind a szülőknek, pedagógusoknak erőt adjon, és ne csüggedjünk a nehézségek közben. Többek elbúcsúzva a Szűzanyától értetkőztünk, és magunkkal hoztuk szeretetét. Aki még nem ismerte a fatemplom történetét, annak lehetősége volt meghallgatni az előadást. Délben Esperes úr meghívott mindannyiunkat ebédelni, hogy legyen erő a haza vezető útra, és valóban fájdalmat nem érezve indultunk haza, hitünkben megerősödve, felkészülve egy új év kezdetére.

Köszönjük szépen, hogy Isten kegyelméből együtt tehettük meg a feltöltődés, hitbéli erősödés útját. A Jó Isten, különös tekintettel lehet Jaczkó Sándor esperes úrra, mert erőt adott neki, minden fájdalom ellenére, amit lábaiban érzett, segítette őt, hogy végig kerékpározva híveivel a hosszú utat, erőt meríthessünk akarásából, újra és újra kezdéséből, megújulásából.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum