Tavaly nyárom alapoztunk és örültünk, hogy végre elindult a templomunk építése. Már nem csak szó, nem csak papír, hanem vas és beton, templom alaprajzzal. S az Isten erőt és sok jószívű adakozót adott, és lett tégla és épült a fal, s adott az Isten bátorságot, hogy tudjunk nagyot gondolni és tető is elkészült. Vágytunk rá, hogy itt imádkozzunk. Az önkormányzati faházból – ahol eddig miséztünk – karácsonykor kántálva vonultunk át, mert nekünk immár a templom lett a barlang, és a jászol.

Nagypénteken az ajtó és ablak nélküli épület lett a Szentsír, s húsvét hajnalban végre körmenettel is örvendeztünk a Feltámadottnak.

Májusban már mi is tudtuk naponta Paraklisszal köszönteni az Istenszülőt. Közben elkészültek az ablakok, s vakolat került a külső falra.

Ekkora már elfáradtunk, erőnk s pénzünk elfogyott. De megnyugodhattunk, mert védve a fal, védve az épület, s majd jövőre folytatjuk. Nyugodt és boldog szívvel álltunk meg, mert tudtuk, hogy idáig jutottunk: csoda és áldás. Hála és köszönet érte.

A nyári hőségben, a fullasztó közösségi ház helyett –Püspök atya áldásával – a templomban végeztük a Szent Liturgiát. Gondoltuk, majd ősszel, ha jön a hideg és szürkület, visszatérünk.

A szent hely vonzó lett, s újabb és újabb családok újabb és újabb emberek jelentek meg a félkész falak között. Ők is otthonra vágynak, Istenre szomjaznak, imádkozni szeretnének. S azóta is, vasárnapról-vasárnapra örvendünk a növekedés csodájának, s hálatelt szívvel hallgatom a viccelődő szavakat: Tamás atya, nem lesz nekünk kicsi ez a templom?

Néhány napja csörgött a telefon: az örökösföldi közösségi házat megszüntetik. A házat működtető alapítvány november 30-án új épületbe költözik. Sajnálattal közlik, ott már nekünk nem tudnak megfelelő helyszínt biztosítani. Hogyan tovább? S különös képek jutnak eszünkbe. A Szentcsaládnak, akkor 2000 éve egy barlangot tudtak adni, Máriának pár száz évvel ezelőtt Pócson fatemplomot, s mi most egy a vakolat, s világítás nélkülit.

Lelkesedésünk lankad, karunk fárad, zsebünk üres. Sokszor kérdezem: Hogyan tovább? S válasznak érzem a Szentírás azon sorait, melyben Elizeus szolgája, aki látta, hogy egy küzdelemben az ellenség sokszoros erővel támad ellenük, így szólt az Isten emberéhez: "Jaj, Uram, most mit csináljunk?" De ő azt válaszolta: "Ne félj! Mert azok, akik velünk vannak, többek, mint azok, akik velük vannak." Aztán Elizeus így imádkozott: "Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!" És az Úr megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy nyomban észre is vette: Elizeus körül a hegy tele volt tüzes lovakkal és szekerekkel.(2Kir6,15-18) S megnyugodtunk. Üzenet ez, mely nekünk is szól.

Így van bátorságom ezekhez a sorokhoz. Ezért merek kérni. Hinni akarok az összefogás erejében, hinni akarok az áldozatvállalás áldásában. Hinni akarom, hogy sok jó szándékú ember egyszerű összefogásából tovább fog épülni a templomunk. S bár emberi ésszel lehetetlen, de hinni akarok a folytatásban, s hinni akarom, hogy lesz vakolat és lesz világítás, s talán ajtó is.

Ha Ön is csatlakozni szeretne a templomépítéshez, hálás szívvel köszönjük!

Nyíregyháza-Örökösföld Görög Katolikus Egyházközség
4400 Nyíregyháza Jávorka Ádám 2/c.
Tel: 06(42) 415-500
http://www.gorogtuz.hu
CIB Bank 10702071-48852908-51100005
IBAN HU03-10702071-48852908-51100005

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum