Az ez évi nyíracsádi templombúcsúra két lelki estével készültünk.

Csütörtökön az idős és beteg testvéreinkért ajánlottuk fel az imádságot. Értük adtunk hálát, hiszen hitünket az ő közvetítésükkel kaptuk, s most is ők alkotják az egyházközségünk lelki hátterét. Imádkoznak értünk, aggódó szeretetük kísér minket. A szentbeszédben a parókus atya „kincsnek”, az egyházközség kincsének nevezte idősödő testvéreit. Bár ők úgy érzik, hogy néha gyengék, egyre erőtlenebben, sokszor tehetetlennek mondják magukat, de mégis sokat tehetnek értünk. Imádkoznak „helyettünk”, akik „gyakran nem érünk rá imádkozni”. Az általuk végzett ima a közösség egyik legnagyobb energiája. Jézus Krisztus is akkor adta a világnak Isten legnagyobb ajándékát, amikor kezeit és lábait a szögek miatt már nem tudta megmozdítani…

A Szent Liturgia végén 43 beteg vette fel ünnepélyesen a betegek kenetét, hogy betegségükben és öregségükben Jézus Krisztus kegyelmével megerősödve szolgálják tovább a közösség javát, s szenvedéseiket Krisztussal egyesülve viseljék.

A betegek kenetének kiszolgáltatásában Tarapcsák János, Nyírmártonfalvai parókus atya segédkezett.  A Szent Liturgia előtt és alatt, mintegy három órán keresztül, János atya gyóntatott.

Pénteken a házaspárokat ünnepeltük. Értük adtunk hálát.

A család a közösség másik alappillére az idősek mellett. Az egészséges családok adhatnak hitet, példát, szeretetet, reményt és jövőt. Az Egyház keresztény családokra épülve lehet igazán krisztusi. A mai világban példaként kell kiemelnünk a hűséges házaspárokat, a gyermekeket vállaló és nevelő szülőket. Ezért egyházközségünk tudatosan figyel arra, hogy megbecsüljük és megünnepeljük őket.

A Szent Liturgia végén a jubiláns (10, 15, 20, 25, 30 és 50 éves) házaspárokat és a jelenlévő összes házaspárt megáldotta Szemán László atya, nyírlugosi parókus, aki maga is 25 éve kötött házasságot. Az ünnepi szentbeszédet is ő mondta az imádkozó közösségnek.

A Liturgia után az egyházközség közösségi házában agapén vettek részt a házaspárok. A kötetlen és meghitt együttlét alatt adta át a parókus atya a jubiláns házaspároknak Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök atya névre szóló gratuláló levelét az ünnepelteknek.

Az Istenszülő Oltalmának búcsúja vasárnap (szeptember 30-án) a 10 órakor, az utrenyével vette kezdetét. Már a reggeli zsolozsma alatt szinte teljesen megtelt a templom. A templomkertben a helyi közösség figyelmessége folytán mintegy 300 ülőhely volt elkészítve. A kint rekedt hívek kivetítőn nézve és hangosításon keresztül kapcsolódhattak be a közös imádságba.

Az ez évi búcsú ünnep a jubileumok keretében került megrendezésre. A Hajdúdorogi Egyházmegye idén ünnepli alapításának 100. évfordulóját. Községünk pedig az írásos dokumentumokban való első megemlítésének 700. esztendejére emlékezett a napokban. Ugyanakkor egyházközségünk is jeles évfordulókat köszönt: községünkben született 80 évvel ezelőtt (1932. július 19-én) egyházmegyénk negyedik püspöke Dr. Keresztes Szilárd. Sajnos, ő most nem tudott velünk együtt ünnepelni, de hálával és szeretettel foglaltuk be őt is a közösség imáiba. Másik ünnepeltünk az ugyancsak nyíracsádi születésű Kabály János atya, nyírgyulaji esperes, parókus, aki az idén ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját, azaz ezüstmiséjét. A búcsúi liturgiát ő vezette, s ő mondta a prédikációt is.

Az ünnep fényét emelte, hogy az ezüstmisés pappal együtt vendégünk volt Kerékgyártó András atya, a Nyíradonyi Esperesi Kerület esperese, Szemán László nyírlugosi parókus, Kepics Mihály nyírábrányi parókus, ifjabb Kocsis Antal penészleki parókus, Tapasztó János nyírábrányi - nyíracsádi és fülöpi plébános atya is. Az egyházmegyénk papnövendékeit Boros András és Dobrai Zoltán képviselte.

Az ünnepi körmenet különlegessége volt az idén, hogy megrendezte egyházközségünk a körmeneti képek és képvivők első országos találkozóját. A templombúcsún és körmeneten mintegy 900-an vettünk részt, s adtunk hálát közösségünkért a Mennyei Atyának.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum