„Emelkedj föl az egekbe, Isten, és a Te dicsőséged az egész földön!” – püspökké szentelték Szocska A. Ábel atyát – ÚJABB FOTÓKKAL FRISSÍTVE

Felbolydult Nyíregyháza belvárosa. Olyan történés szemtanúi lettek a görögkatolikus Nyíregyházi Egyházmegyében, mely megalapítása (2015) óta nem történt, s várhatóan csak több évtized múlva ismétlődik meg. 150 évvel ezelőtt Hajdúdorogon volt az első alkalom, amikor a Kárpát-medence magyar ajkú görögkatolikusai összegyűltek azzal az elhatározással, hogy az addig egyházi szláv nyelvű liturgia helyett magyar nyelven imádkozhassák a Szent Liturgia szövegét és saját egyházmegyét állíthassanak fel. Azóta metropolitai egyházzá vált a magyar görögkatolikus egyház három egyházmegyével: a mai naptól fogva pedig három betöltött püspöki székkel. Ahogyan Szocska Ábel immár beiktatott nyíregyházi megyéspüspökként beszédében elmondta: „Őseink fáradozásai nem voltak hiábavalók, mert munkájuk gyümölcse napjainkra beérett, többszörös termést hozva.”

A hosszú püspökszentelési szertartást két részben – Máriapócson és Nyíregyházán – tartották. Szerdán estére, az alkonyati istentiszteletre gyalogosan érkezett Nyíregyházáról Máriapócsra a szentelendő jelölt, aki nemcsak zarándoklattal, hanem négynapos lelkigyakorlat segítségével készült fel lélekben erre a kegyelmi pillanatra. A vecsernyén maga Ábel atya tett szolgálatot.

A másnapi, Urunk mennybemenetelének ünnepe előtti estén – lítiás ünnep lévén –  kenyeret, búzát, bort és olajat áldottak meg, majd kezdetét vette a hitvallások szertartása Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita, Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke és Milan Šašik munkácsi püspök vezetésével. A ritkán hallható szertartásnak tanúja volt a magyar görögkatolikus metropolitán kívül a lengyel Eugenio Popowicz metropolita (Warsawa Prmsyl-i Főegyházmegye), az amerikai William Skurla metropolita (Pittsburghi Főegyházmegye), az Apostoli Nunciatúra, azaz a Szentszék Magyarországi Nagykövetségének ügyvivője, Mons. Germano Penemote atya és titkára, P. Depaula Flavio Silvio SDB atya, hat görögkatolikus püspök a világ minden tájáról: Kurt Burnette a Passaic-i Egyházmegye püspöke (USA), a lengyel Włodzimierz Juszczak püspök, a Wrocławsko-Gdańsk-i Egyházmegyéből, Irynej Bilyk ukrán görögkatolikus püspök, a Santa Maria Maggiore-bazilika kanonokja Rómából, Nil Lushchak püspök a Munkácsi Egyhámegyéből, Hlib Lonchyna a Londoni Egyházmegye püspöke, és az athéni püspök Dimitrios Salachas, valamint Palánki Ferenc, a római katolikus Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke, papok, hívek és több közéleti személy, köztük Seszták Miklós országgyűlési képviselő, Latorcai János, az országgyűlés alelnöke, polgármesterek, hivatali tisztségviselők.

A papok közül Mosolygó Béla kancellár és Adaus V. Illés OSBM szerzetes atya a szentelő püspökök elé vezették Ábel atyát, háromszor mutatták be őt ezekkel a szavakkal: „Bemutatjuk a püspökké megválasztott és megerősítést nyert istenszerető Ábel szerzetespapot, hogy felszenteljék az istenóvta Nyíregyháza város püspökévé.” A püspökök mindhárom alkalommal kérdéseket tettek fel a jelöltnek hitéről. S ő háromszor vallotta meg a hitigazságokat.

„Hiszek egy Istenben, akiben három személy különböztethető meg, Atya és Fiú és Szentlélek. Megkülönböztethető – mondom – a tulajdonsága szempontjából, de nem különböztethető meg lényege szempontjából. A maga egész teljességében Háromság és maga egész teljességében Egység.”

„Hiszem, hogy a lényegfölötti és életadó Szentháromság egyik (személy)e, az egyszülött Ige a mennyből alászállott, miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától emberré lett; éspedig tökéletes emberré lett, de megmaradt Istennek, és az isteni lényegben semmi sem alakult át vagy változott meg a testtel való közösségre lépés miatt; hanem változatlanul vette magára az emberi természetet; ebben viselte el a szenvedést és a keresztet – Ő, aki isteni természete szerint mentes minden szenvedéstől –, és feltámadott harmadnapon a halottak közül, és felment a mennybe, hogy az Atyaisten jobbján üljön.” (részletek a szertartás szövegéből)

Az ószláv nyelvű hitvallás után valóságos tanításként vésődtek a hívek szívébe is a Szentháromságról, Krisztusról, isteni és emberi természetéről, és Isten igéjének megtestesüléséről vallott szavak, melyeket a kinevezett püspök a püspöki szőnyegen, a sason állva olvasott fel.

 

Mivel a hitvalló nem vétett hibát hitvallásában, a szentelő püspök megnyitotta számára a szentelés folytatásához vezető utat:

„A Szentlélek kegyelme az én gyarló személyemen keresztül előléptet, istenszerető Ábel szerzetespap, megválasztott püspök, az istenóvta Nyíregyháza város püspökségére.”

Az éltetés után Ábel atya köszöntéssel és néhány személyes szóval fordult a jelenlévőkhöz. Úgy érkezett ide Máriapócsra, mint sokan mások az évszázadok során – vallotta a megválasztott püspök: kérni a Szűzanya közbenjárását bűnei bocsánatáért és a reábízottakért.

Május 10-én 10 órától folytatódott a szentelés szertartása. A sétálóutca végén a Püspöki Hivatalból a Szent Miklós-székesegyházig vezető mintegy ötven méteren húsz percen keresztül vonult a közel 200, érsekekből, metropolitákból, püspökökből papokból és az asszisztenciából álló egyházi szolgálattevők sora a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola tanulóinak sorfala között.

Germano Penemote atya az Apostoli Nunciatúra ügyvezetője bemutatta és felolvasta Ferenc pápa bulláját. „Szemünket Krisztus drágalátos és életadó keresztjére emeljük, mely által a halál helyett élet, a romlás helyett romolhatatlanság, a dicstelenség helyett dicsőség fakad, és amelynek legfőbb bölcsessége által a világ bölcsességének kérdése és az oktalanság gőgje meghiúsul.”  - kezdődött a pápai bulla, melyben Szocska Ábelt, a Nyíregyházi Egyházmegye eddigi apostoli kormányzóját, meghallgatva a Keleti Egyházak Kongregációja prefektusi tanácsát, a hitvallások letétele és neki, valamint utódainak tett engedelmesség a Nyíregyházi Egyházmegye püspökének nevezte ki, megadva a keleti egyházak kánonjának törvénye szerinti jogokat.

Az élő adásban is közvetített Szent Liturgiának az első harmadában, a liturgia szerves részeként, kezdődött a tulajdonképpeni szentelés. Rangidős áldozópapok a szentélyig kísérték Ábel atyát, ahonnan a szentélyben koncelebráló püspökök vezették tovább: háromszor az oltár körül. Mindháromszor csókkal érintette az oltár négy sarkát, jelezve, hogy szolgálata szorosan ide kötődik.

 

 

Majd letérdelt előtte, ráhajtotta élére homlokát. Omofort terítettek fejére, melyre a három szentelő püspök: Kocsis Fülöp metropolita, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Cyril Vaszil’ érsek, a Keleti Egyházak Kongregációjának titkára egyszerre helyezte egyik kezét. Másik kezükkel a szentelendő feje fölé evangéliumos könyvet tartottak, s így mondták el a szentelési imát. A többi püspök atya az apostoli folytonosság jeleként egymás vállára helyezte jobb kezét egészen az oltárig, a szentelendőig.

Miután méltónak találtatott, Szocska Ábelt püspöki öltözettel ruházta fel Kocsis Fülöp metropolita. Szakkoszt, omofort, panágiát, koronát és pásztorbotot kapott a fennhangon énekelt axiosz, azaz méltó akklamáció kíséretében.

 

 

Az ezután következő homíliát Kocsis Fülöp metropolita tartotta, aki gondolatait a mai ünnepre, Urunk mennybemenetelére utaló zsoltárvers köré építette: „Emelkedj föl az egekbe Isten, és a Te dicsőséged az egész földön!” Tanításában arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanítványokkal együtt ismerjük fel, hogy Krisztus mennybemenetele „nem távozó emelkedés. Ha az atyával van, akkor velük is van. Mert ők hittek Jézus ígéretében, hogy nem hagyja el őket, velük lesz a világ végezetéig. […] Hittel és bizalommal vártak Jeruzsálemben, amíg be nem teljesedik az Atya ígérete, amit Jézus továbbított nekik: »...amikor leszáll rátok a Szentlélek, erőben részesültök, és tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig«.”

Ebben az emelkedésben a mi vágyunk is benne van: „a mennybemenetel ünnepe a mi fölemelkedésünk is. Beteljesült Jézus földi munkálkodása, amelyben azért jött le a földre, hogy minket fölemeljen magával a mennybe – folytatta. Isten emelkedése az ő titokzatos testének, az egyháznak is emelkedése. Ma az Egyház egy szerzetespapot a püspöki székbe emel. Ő maga szenteli a további papokat és diakónusokat, emeli egyházának erejét és fényét. Eddig is irányított, de most már az irányítás mellett a megszentelés lesz a legfőbb feladata. Ez az igazi emelkedés, amely a szentség útján vezet fölfelé.” Majd arról beszélt, hogy az emelkedésnek van egy szemmel nem látható oldala, mint ahogyan a püspöki rangra emelkedés legfőbb része sem látható. A látható magasztossága és emelkedettsége mellett a vele járó sebek, nehézségek, sokszor láthatatlanok.

„Ábel atya tehát az Úr Jézus mennybemenetelének ünnepén lép a püspöki trónra. Krisztussal együtt emelkedik ő is.” Ha Krisztus el is tűnik szeme elől, ne keserítse el – biztatta az újszentelt püspököt a metropolita, hanem az apostolok útján járva még inkább erősödjön meg az örömben, hogy Krisztus nem hagyja el. „Az ő örömben való megerősödése, az ő Krisztussal való együtt emelkedése hozhatja meg az egyházmegye papjainak és híveinek is az emelkedést. Krisztussal együtt emelkedik.” De a látványos emelkedés nem feltétlenül jár belső emelkedéssel. „Érdemes elszakadni a látványtól, a látványosság keresésétől. Keleti egyházunknak, bár igen sok gyönyörű eleme van, az igazi gazdagsága belül van, sokszor láthatatlanul” – fogalmazott a szónok.

Egyházunk emelkedik, gyarapodik, de azt kell szem előtt tartanunk, hogy „aki sokat kapott, attól sokat is követelnek (Lk 12,48). Be kell látnunk, hogy nagyon sokat kaptunk.” Ez kicsiny egyházunk emelkedett ünnepe, ahol ilyen sokan együtt ünnepelnek. „Köszönjük a mennybe emelkedő Istenünknek, hogy éppen Ábel atyát ajándékozta nekünk, akit leginkább szerénységéről, belső gazdagságáról ismerünk. Aki maga is szereti az Egyház szépségét, de tudva azt, hogy ez csak az aranyszegély, amely csupán jelzi a belső gazdagságot.”

A fiatal egyházmegye tekintélye és a görögatolikus egyház fénye emelkedik, de csak akkor, ha Krisztussal összeforrva akarjuk mindezt. „Növekedjünk együtt a szeretetben Isten és egymás iránt! Emelkedjünk Krisztus Urunkkal a szentség útján, hogy rajtunk keresztül a világ is megszentelődjék” – zárta prédikációját Kocsis Fülöp metropolita.

A szerdai szertartáshoz képest még huszonnyolc érsek, püspök, metropolita tette tiszteletét csütörtökön, köztük Erdő Péter bíboros, és az MKPK érsekei, püspökei, Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát, London, Pozsony, Párma, Nagyvárad, Eperjes püspökei.

A liturgia végén, a főpapi ima után a metropolita a püspöki trónhoz vezette az újszentelt püspököt, ahol pásztorbotot adott a kezébe: a kormányzás jelképét. Erdő Péter bíboros imája, majd Veres András püspöknek, az MKPK elnökének képviseletében hangzott köszöntő. 

Beiktatása után Ábel atya köszöntője és programja hangzott el. Háláját fejezte ki mindazoknak, akik eljöttek és kísérték eddig útján, támogatták őt. Programját – a felelősség súlyát érezve – evangéliumi idézetekkel fejezte ki, hiszen ahogyan János Evangéliumában olvassuk: „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok boldogok lesztek. Én nem a világi eredmények és célok után szeretnék menni. Példát szeretnék adni, mint Jézus. Példát adott a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretetre” (1Tim 1, 3.) Egy elöljáró életében megvalósítani ezt Márk Evangéliumában Jézus szerint csak úgy lehet, „ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája”. És Lukácsnál: „A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék.”

„Én is ezt szeretném tenni: szolgálni köztetek” – hangzottak a felszentelt püspök szavai. „Ha ezt meg tudom valósítani, akkor minden egyéb rám bízott feladatot, legyen az egyházi vagy polgári, helyesen fogok tudni végezni. Mindezt nem én, hanem a mennyekbe emelkedő, de kegyelmével köztünk lévő Krisztus Istenünk segítségével, és Segítségeddel!” Majd megnevezete püspöki munkáját segítő közvetlen munkatársait:

Nagy Szent Bazil Rend vezetése: Adaus V. Illés OSBM

Pasztorális helynök: Szabó Tamás atya

Főhelynök: Papp Tibor atya

Ökonómus: Grunda János atya

Kancellár: Polgári László atya

Új főhelynöke azt kívánta püspökének, hogy „legyen a velünk lévő Krisztus jele”. Átadta az egyházmegye papjainak és tagjainak ajándékát, egy pásztorbotot. 

Az elhangzott beszédek után a Nyíregyházi Egyházmegye papjai – liturgikus jelentőségű cselekedetként – békecsókkal köszöntötték új püspöküket, elfogadva őt elöljárójuknak. Legvégül a templom udvarán elhelyezkedő hívek közé lépve főpásztorként köszöntötte nyáját.

További képek hamarosan! 

Szöveg: Polyákné Tóth Nóra, fotó: Zadubenszki Norbert, Szabó Sándor

Nyíregyházi Egyházmegye