WEEKLY THOUGHTS
Mikor az Isten Fia szólásra nyitja ajkait…
Mindannyian jól ismerjük azt az evangéliumi jelenetet, amikor Jézus saját otthonának zsinagógájában van, és úgy esik, hogy pontosan Neki kell felolvasnia Izaiás próféta könyvéből. Jézus ajkain csendültek fel tehát a rég megírt szavak, melyek Őt magát jövendölték meg: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.”
Szinte kifejezhetetlen a szerző számára, amit ott és akkor éreztek a jelenlevők, s csak ennyit mond szinte dadogva: „Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött.” Az Isten Fia a magáról szóló jövendölést olvasta fel, és csak azt mondja ki, amit mindenki egy pillanat alatt megérzett, amikor megszólalt: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”
Talán érdemes lenne átgondolni, hogy vajon mi hogyan reagálunk, amikor az Isten Fia szólásra nyitja ajkait az életünkben? Elkergetjük, kiüldözzük hajlékunkból, mint akkor ott azok az emberek tették? Vagy igyekszünk Őt mindig szívesen látni, sőt Rá, és csak Őrá figyelni?
