Valahol Indiában történt réges-rég, hogy egy herceg utazott át a városon. Az út mellett koldusok sokasága állt, hátha csurran-cseppen nekik is valami adomány. Az egyik sarkon egy koldus a herceg elé tolta a kalapját és felkiáltott:
– Herceg, adj nekem valamit!
A herceg azonban így felelt:
– Te adj nekem valamit!
A koldus abban hitben, hogy a herceg nem értette meg őt, hangosabban kérlelte:
– Herceg, adj nekem valamit!
A herceg újra így válaszolt:
– Koldus, előbb te adj nekem valamit!
A koldus azt gondolta magában: egy gazdag ember miért kér tőlem alamizsnát?! Mérgesen belemarkolt a tarisznyájába, és egy marék rizst nyújtott át a hercegnek. Beletekintett a kalapjába, egy ugyanakkora aranyat talált benne, mint amennyi rizst ő adott a hercegnek.
– Ó, én bolond – kiáltott fel a koldus –, miért nem adtam neki sokkal több rizst?!
Így vagyunk az élettel is: aki a legtöbbet adja, az kapja a legtöbbet.
(indiai népmese)
HERE YOU ARE: SPIRITUALITY / WEEKLY THOUGHTS
BACK TO TOP