Október 14-én a debreceni – Attila téri – templomban énekelt ószláv nyelvű püspöki liturgián. Önmagában is érdekes és elgondolkoztató, hogy egy hollandiai kórus hogyan ápolja a keleti egyházi zenét. Tudjuk persze, hogy ukrajnai gyökereik vannak. A kezdetektől viszont eltelt kb. 6 évtized, és mégis megmaradt a „lelkesedés”, a keleti egyházi zene szeretete.

S most egy pár elkapott szófoszlány a liturgia utáni templom előtti beszélgetésből: „ … csodálatos volt…”, „…hogy ezek hogy tudnak énekelni…”, „…ezek nem is görögkatolikusok?...”, „…a mi őseink is így énekeltek?...”, „…mikor hívjuk meg legközelebb őket?...”, „..kellene nekünk is egy ilyen kórus!”

Ezeket a véleményeket hallva nem csodálkozom azon, hogy a liturgia végén, - mikor még énekeltek egy „kimenő” éneket – spontán kitört a taps az emberekből. Lehet, hogy nem illendő, de így akarták kifejezni köszönetüket.

Az alábbi videók egy kis ízelítőt adnak a liturgiából:

http://www.youtube.com/watch?v=B6ASVoBYsv8&feature=channel&list=UL

http://www.youtube.com/watch?v=wIjVpeorYkM&feature=channel&list=UL

http://www.youtube.com/watch?v=DEQOKNCKbXQ&feature=em-share_video_user

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum