„Hogy ők is velünk együtt dicsőítsék…”

A püspökség és a főiskola közös rendezvényeként minden évben lehetősége nyílik papságunknak arra, hogy egy kétnapos összejövetel keretében teológiai továbbképzésen vegyen részt, és áttekintést kapjon a hittudomány egy aktuális kérdésköréről.

Az idei konferencia témájának időszerűségéhez nem férhet kétség. Majd minden egyházközségben előfordul (városainkban örvendetes módon egyre gyakrabban), hogy kereszteletlen fiatalok, ifjú felnőttek jelentkeznek a parókián: nem egyszer mindennapjaik hiányjeleit észlelve, életük értelmét kutatva, Istent keresve érdeklődnek a keresztség iránt, máskor meg házasságkötésre készülve s némi lépéskényszertől is vezettetve kérik a keresztelésüket. Nagy kérdés a lelkipásztorkodó papság számára, hogyan is járjon el ilyen helyzetekben, hogy a keresztséget „ne adja olcsón” – de az igényességet se silányítsa feltételrendszerré. Az egyház a katekumenátus – azaz a hitjelöltek számára kidolgozott felkészülési, beavatási folyamat – rendjével hívja és fogadja a keresőket. De mi is az a katekumenátus, hogyan „működik” a katekumenális jellegű készület, illetve hogyan függ össze mindez liturgikus évünk felépítésével, keresztelési szertartásunkkal, liturgikus rendünkkel?

A téma összetettségét jelzi, hogy a konferencián szinte valamennyi teológiai szakterület képviselője kifejtette mondandóját. A katekumenátus ókeresztény korban kialakult gyakorlatáról patrisztikus, a liturgikus kérdésekről és összefüggésekről liturgikus teológusok szóltak, de meghallgattuk a téma egyházjogi vetületeit is. A megtérés pszichológiai és antropológiai vonatkozásai mellett szót ejtettünk a katekumenátus tartalmi és módszertani kérdéseiről is.

Izgalmas tapasztalatokról számoltak be a katekumenátus jelen gyakorlatáról szólók: egy római katolikus diakónus és néhány görögkatolikus pap tolmácsolásában hallhattunk a praxis napi örömeiről és nehézségeiről. Nyitott lélekkel, szívbéli örömmel fogadtuk három, fiatal felnőttként keresztelkedett görögkatolikus keresztény tanúságtevő vallomását, akiknek Istenre és egyházunkra találása a hit üde és üdítő szépségét és erejét mutatta meg számunkra.

A jelenlévő papság kérdései, hozzászólásai nem csupán színesítették, de komolyan gazdagították is a két nap tartalmát. Egymás hitéből, teológiai reflexióiból, lelkipásztori gyakorlatából és a közös imádságokból egyaránt épülni tudtunk.

A tanácskozáson aktívan részt vevő, előadást vállaló Fülöp és Atanáz püspökökön kívül – akiknek együttes jelenléte megerősítő és egységesítő értéket jelentett a papság számára – bekapcsolódott a munkánkba Bosák Nándor római katolikus főpásztor is, a Püspöki Szinóduson Rómában tartózkodó Udvardy György püspök atya – a katekézis püspökkari felelőse – pedig tartalmas levélben köszöntötte a Teológiai Napok résztvevőit.

Megajándékozott szívvel zártuk a katekumenátus témakörének színvonalas teológiai feldolgozását nyújtó, ugyanakkor a lelkipásztori gyakorlat megújítására is meghívó konferenciát. Bízunk benne, hogy az egyházunk pasztorális tevékenységében részt vevők s az érdeklődők az előadások kötetbe gyűjtött szövegét is mielőbb kezükbe vehetik majd. S talán egy nap lelkipásztori gyakorlatunkban is visszaköszön a 2012-es Teológiai Napok gazdagsága és szépsége.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum