A „szervezetlen” találkozások mellett csapatban is történt egy s más a Panagia Központban.

Egy csokorba szedtük össze az októberi legérdekesebb eseményeket, íme:

Győrkoriztunk

Mi is az a Görkori? Tettem fel magamban a kérdést, amikor megláttam a plakátot. Sok tanakodás után végül felcsatoltam a „görkorit”, és elmentem. A hétvégének a Bencés Gimnázium és Kollégium adott otthont. Már a megérkezés estéjén számos vicces és jó pofa játék segítségével ismerhettük meg egymást, valamint nevethettünk együtt azokkal, akiket már jó néhány éve ismerünk. Olyannyira jól sikerültek ezek a szórakoztató játékok, hogy a hivatalos játékon felül is jó pár embernek volt kedve tovább játszani. Ennek köszönhetően a másnap reggel kicsit álmosan indult, de mindenki felébredt Papp Miklós atya sok tanulsággal átszőtt előadása alatt. Itt hallhattunk nagy döntésekről, szerelemről, házasságról, lelkiéletről és magáról a helyes útról. Ezt követően kisebb csoportokban mélyedhettünk el az adott témákban. Ezek után csoportokba rendeződtünk, és felkészültünk az esti előadásra, ahol néhány ismert mese érdekes feldolgozásban került színpadra. Volt itt Csipkerózsika akció vígjáték formában, Hamupipőke western stílusban, stb. Az előadásokra az este folyamán került sor, ahol jót derültünk egymás produkcióin. A délutánt a városban való barangolással töltöttük el, ahol egy kis vetélkedő várt ránk. A várossal kapcsolatos kérdésekből álló tesztet kellett kitölteni, amire a választ a város nevezetességeiben, és azok részleteiben megbújva találhatunk meg. A nap fáradalmai után lelki feltöltődést jelentett az esti vecsernye. Az estét pedig egy fergeteges bál zárta, ahol együtt ettünk, nevettünk és táncoltunk. Vasárnap ismét együtt vettünk részt az utrenyén, és töltekezhettünk a Szent Liturgián. Ebéd gyanánt bográcsgulyás szolgált, amit jóízűen ismét nagyon jó hangulatban fogyaszthattunk el a templomkertben. Aztán mindenki elindult a hazavezető úton - én személy szerint azzal a tanulsággal, hogy nem egyedül „görkorizom” az Isten felé vezető úton, hanem vannak még hozzám hasonló, hasonlóan gondolkodó görögkatolikus fiatalok, akikkel jó olykor-olykor találkozni. Jó érzés kiszakadni, ha csak egy hétvégére is, a rohanó minden napokból, és lelkileg felüdülni, és erre a GÖRKORI egy nagyszerű lehetőség. (Töviskes Mária)

Schallaburgi kirándulás

Hogyan kerül egy evangélikus nyolc görögkatolikus közé? És miért pont Bécsben ünnepeltük idén így kilencen a szívünknek oly kedves nemzeti ünnepet? A kérdésekre létezik egy nagyon egyszerű, és egy kicsit összetettebb válasz. Maradjunk először az egyszerűnél. Emőke, a pomázi görögkatolikus gyülekezet tagja nekem barátom és kollégám. Mivel, bár a vallásunk eltér, szeretett Urunk viszont nem, úgy vélte, nem fogok túlságosan kilógni a társulatból e kétnaposra tervezett ausztriai kiránduláson. Így is volt. Annyi különbség azért volt, hogy egyedül én nem tudtam a hosszú és gyönyörű énekek szövegét, és hogy, mivel kívülálló voltam, velem egy árnyalattal még kedvesebbek voltak a többiek, tapintatból. Amúgy ez valóban csak árnyalatnyi különbség volt, mert egymást is csipkelődő, de annál figyelmesebb szeretettel vették körül.

Kirándulásunk célja, bár része volt némi turistáskodás is, például a bécsi császári kincstár, és a melki apátság megtekintése is, inkább gyökereink ápolása volt .  Mit is jelent ez?

Bécsben a császári kincstárban rengeteg magyar vonatkozású értékes tárggyal találkoztunk, lettek királyaink és fejedelmeink, közelről látva ékes tárgyaikat és használati eszközeiket, jóval közelebb kerültek hozzánk. És úgy éreztem, nem lehet véletlen az sem, hogy e kis csapat éppen a bizánci kiállítás megtekintésére szerveződött, amit a gyönyörű reneszánsz schallaburgi várban lehet megtekinteni, mert egyházuk és az egész kereszténység gyökerei erősen kötődnek a bizánci kultúrához. A kiállítás különlegessége volt, hogy 3 dimenziós animációk segítségével beléphettünk  ennek a régi kultúrának a mindennapjaiba. A mai világban már elképzelhetetlenül aprólékosan kidolgozott és harmonikusan felépített tárgyak pedig még valóságosabbá tették ezt.

És a nemzetünkhöz való tartozásunkat sem felejtettük. A sokadszorra is szívszorítóan gyönyörűnek látott Stephansdomban október 23-án kis csapatunk, papja, Baán István atya vezetésével paraklisz szertartáson vett részt, a bejárattól jobbra található, Máriapócsról odakerült ősi Szűz Mária kép előtt.  Mint mondtam, nem ismertem a szövegeket. de a szívemmel mindent értettem, kihez és ki mindenkiért szólnak ezek az ősi himnuszok. (Magdus)

(A jövő is a honlapon csillan fel: www.panagia.hu)

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum