Intézményünkben régóta hagyomány, hogy bizonyos időközönként gálaműsorral kedveskedünk fenntartónknak, tanulóink családjának, barátainak. Ilyenkor iskolánk minden tanulója – 488 gyermek – és pedagógusaik is szerepelnek. Az utóbbi két alkalommal már tematikus gálákat szerveztünk, melynek lényege, hogy mindig valamilyen téma köré rendezzük a műsorszámokat.

Jubileumi gálaműsorunk 3. a tematikus gáláink sorában. Embernek lenni… a címe. Embernek lenni sosem volt könnyű. Ma sem az.

Mégis, mikor az ember az Égre emeli a tekintetét, mintha belül a lelke is kicsit megemelkedne. A felfoghatatlan végtelenbe nézve ugyan parányinak érezzük magunkat, de máris megnyugtat, hogy van működő Rend, amelynek törvényeit nem lehet percérdekek szerint átírogatni.

Milyen jó, hogy csak a Földet uraljuk. Csak itt tudunk kárt tenni. Talán repülni is ezért szeretünk. Vágyunk oda, ahol még megélhetjük a teremtett világ titokzatos szépségét, harmóniáját.

A Nyitóképben minderről 2. évfolyamos tanulóinkat és a tanító néniket láthattuk, majd Pappné Orosz Klára igazgató asszonyköszöntőjét hallottuk.

A következő műsorszámban nyolcadikos tanulóink azt a gondolatkört járták körül, hogy a szülői ház milyen útravalót adhat egy gyermek tarisznyájába, melyek azok a keresztény értékek, amelyek eligazítják majd őket felnőtt életük során.

Böjte Csaba írja, hogy nem elég, ha csak a testét szülöd meg gyermekednek, a lelkét is meg kell szülni az örök életre. Nemcsak az anyagi javaidat fontos megosztani vele, hanem a szellemi, lelki vagyonodat is, amely támaszod, erőforrásod életed útjain. Gyermekeinkről sokszor nem feltételezzük, hogy milyen éleslátással szemlélnek minket, felnőtteket, a felnőtt világot. A nyolcadikosok után a 4.b és 4.c osztályosok ebbe engedtek egy kis bepillantást számunkra, Ami a szívedet nyomja – gondolatok gyerekektől felnőtteknek címmel.

A legújabb felmérések szerint a Magyarországon született gyermekek 42%-a nem házasságban születik. Fölvetődik a kérdés, vajon érezheti magát biztonságban egy gyerek, ha a szülei még szerelmük lángolása idején sem tudták vállalni egymást egy életre? Megtapasztalhatja a teljes ráhagyatkozást, önátadást és bizalmat, ha azok, akik a legjobban szeretik őt, ezt sosem élték át?

Legkisebbeink – az 1. évfolyamosok Gyereklakodalmast adtak elő, melyben a házasságkötés legszebb és legfontosabb mozzanatait játszották el.

Ezután 6. évfolyamos tanulóink egy Boldogság-boltba kalauzolnak el minket, melynek során megfogalmazódhat bennünk a kérdés: Miért nehéz boldognak lennünk? Gyakran azért, mert túlságosan és görcsösen szeretnénk azok lenni. Vagy még inkább azért, mert túlságosan pontosan meg szeretnénk határozni, hogy mitől és hogyan is lehetnénk boldogok. Tele van a fejünk elvárásokkal. Úgy járunk-kelünk a világban, mintha egy képzeletbeli listát ellenőriznénk: mi az, amit már sikerült megszerezni, és mi az, ami még hiányzik. A lista minden tétele valahogy így kezdődik: Boldogabb és elégedettebb lennék, ha...

Ezután Schaffer Erzsébet: A nagy kék lepedő című írása alapján készült jelenetet a 4.a osztály adta elő. Ebben arra emlékeztették a felnőtteket, milyen szomorú, hogy elfelejtik játékos képzeletüket, amikor a gyermekkor küszöbét átlépve felnőnek, s ezzel együtt maguk mögött hagyják a sok csodálatos gyermeki fantáziát, képzelőerőt.

Napjainkban látjuk, hogy a házasság útján sok tövis terem. Vajon a házasság természetéből fakad, hogy gyakran nem érti meg egymást férj és feleség? Hogy sokszor máshol keresnek és találnak vigasztalódást? Bárhogy is van, tudniuk kell, hogy bármilyen alázattal, körültekintően hoznak döntést a válásról, azok sebet ejtenek és sokszor életre szóló fájdalmat okoznak. Fandl Hanna 6.b osztályos tanuló egy 17 éves lány – Zsuzsi levelét – mondta el, melyben a lány szülei válásával kapcsolatos érzéseit ismerhettük meg. Ezután Béres Gábor iskolalelkésztől hallhattuk az 50. zsoltárt.

Emberi történelmünk során, sokmillió embertársunknak része volt sorsfordító időkben születni. Szabadságharcaink ilyen idők voltak. A Rákóczi- és a 48-as szabadságharc hősei csakúgy, mint az 56-os eseményeké, többnyire egyszerű emberek voltak. Nem voltak különlegesek. Mégis hősöket és példaképeket találhatunk közöttük, akik arra tanítanak: a szabadságot először benn a lélek mélyén kell megteremtenünk. Mert ezután már hiábavalóak a kínzások, a koholt vádak alapján hozott bírói ítéletek, az embertelen körülmények a börtönökben - ezt a szabadságot semmilyen külső erő nem veheti el.

Szolzsenyicin a szovjet munkatábor poklait megjáró egykori pedagógus írja visszaemlékezéseiben:

„Ha az embert mindenétől megfosztod, többé már nincs hatalmad fölötte, mert ő már újra szabad!” 5.a osztályos tanulóink nekik állítottak emléket.

A generációk közti különbségek mindig is jelen voltak emberi történelmünkben, időnként áthidalhatatlan szakadékot képezve közöttük. Nyolcadikosaink Honnan tudod, hogy 2012-ben élsz? címmel, úgy hiszem, kicsit arra is rávilágítottak, hogyan élhette túl a mi generációnk a saját gyerekkorát, pedig se számítógépünk, se mobiltelefonunk nem volt, s tévét is csak hébe-hóba láttunk.

A következő 3 műsorszámban kicsit emberi természetünk gyarlóságait vettük górcső alá:

Először drámaszakköröseink előadásában:A Fülemüle című egy felvonásos komédiát Arany János verse alapján.A „Fülemile per” arany János-féle megközelítése sajnos ma sem mondható történelemnek. Aktualitását azt hiszem, sosem fogja elveszíteni. Különösen, ha gyerekek fognak görbe tükröt állítani nekünk, a felnőttvilágnak.A mi Fülemilénk egy igazi bajkeverő volt, aki nem rest maga is létrára állni, és láthatóan egymásnak uszítani a két ellenfelet.

Ezután következett az anyagiasság, a Pénz hatalma, ahogy a 7.a osztályosok látják. Napjainkban az egész világ, szinte csak és kizárólag az anyagi önmegvalósításra épül, erről szól a kapitalizmus. Azt nevelik az új generációba, hogy az vagy, amit elérsz, annyi vagy, amennyi a pénzed, annyi vagy, amekkora a státuszod. Ám nem véletlenül tartja a mondás: A koldus arról álmodik, hogy kincset találjon, a király pedig arról, hogy szerelmet.

Mikszáth Kálmán pedig így ír: „Ami a Bibliát illeti, én azt hiszem, hogy azt vakon kell hinni, akármilyen sorrendben lett is csinálva a világ - az Isten azt jól megcsinálta. Hanem amit aztán az emberek csináltak hozzá, arról másképp lehet beszélni. Ők csinálták a pénzt. Mihelyt a pénz meglett, fiacskám, az egy csomó ördögöt szabadított fel.”

Végül 3. évfolyamos tanulóink következtek, a Vadludak repülése címmel. Egyedül nekimenni az élet nehézségeinek, egyedül ellapátolni a kásahegyet, kilátástalan és csüggesztő. Társas létre, társas életre születtünk, ezért időről-időre szövetségeseket keresünk életünk vándorútjához. Társakat, barátokat, akikkel olyanok vagyunk, mint a hangszer húrjai: ha nem is vagyunk egyformák, nem is egyformán szólunk, de közösen összhangot tudunk teremteni. Tudunk, ha akarunk. De vajon, akarunk-e? Vajon felismerjük-e az ebben az összhangban rejlő erőt?

A Záróképben talán sikerült összefoglalni mindazt, amit a jubiláló Miskolci Görög Katolikus Iskolában, hitről, nemzetről, közösségről gondolunk.

Mert mi mindig álmokat szőttünk. Sosem pártoskodtunk, de egyértelműen mutattuk, milyen eszméket képviselünk. Soha nem megosztani, mindig összefogni akartunk. Iskolát álmodtunk, de a hit felvállalását fontosabbnak tartottuk, mint a csak létszámnövelő népszerűséget.

Az iskola egésze számára nagy próbatétel egy ilyen este, de a több órás műsorfolyam végére, mindenkiben – nézőkben és szereplőkben egyaránt - az összetartozás érzése erősödik meg, hiszen együtt tettek valamit, amihez nagy - nagy kitartás, elszántság és felelősségérzet kell. Igazi közösségi érzés születik minden ilyen gálaműsoron, hiszen az együvé tartozás szép példája, az egy célért, egy ügyért való munkálkodás sikere 500 „emberpalánta” és nevelőik közös munkáján múlik.

„Az Isten ott állt a hátam mögöttés én megkerültem érte a világot.” - vendégeink ezt a gyönyörű József Attila idézetet olvashatták meghívónkon.

Igen, az Isten akkor is ott áll a hátunk mögött, amikor erről elfelejtkezünk, s a szeretete soha el nem múlik. Gyökössy Bandi bácsi írja: „A tőlünk telhető, a belőlünk sarjadzó szeretet elfogy, mert olyan, mint a virág, ami sárból tör fölfelé, kibomlik, illatot dob az ég felé, aztán hervadni kezd, száraz szemétté válik, mint minden ezen a földön, ami földből való, földi.

Nem erről a szeretetről mondja Pál, hogy soha el nem fogy. Nem a belőlünk feltörő, hanem a hozzánk lehajló szeretetről. Isten szeretetéről, amely egyszer olyan közel ért a földhöz, hogy gyermekké lett Betlehemben és édesanyja Mária - Jézusnak nevezte!”

Eperjesiné Bolykó Mária
igazgatóhelyettes

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum