Pope Francis' speach on the St. Peter's Square

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma (vö. Mk 3,20–35) kétféle értetlenséget mutat be nekünk, amelyekkel Jézusnak szembe kellett néznie: az írástudók értetlenségét és saját családtagjainak értetlenségét.

Az első értetlenség: Az írástudók a Szentírásban járatos emberek voltak, akiknek felhatalmazásuk volt arra, hogy az Írásokat a népnek magyarázzák. Néhányukat elküldik Jeruzsálemből Galileába, ahol Jézus híre terjedni kezdett, hogy rossz hírbe hozzák a nép előtt: hogy betöltsék a másokat megszólók hivatalát, hogy rossz hírbe hozzanak valakit, rontsák a másik hitelét, tehát hogy ezt az ocsmány dolgot műveljék. Erre küldték őket. Ezek az írástudók egy előre megfogalmazott szörnyű váddal érkeznek, ezek nem válogatnak az eszközökben, középre céloznak, és azt mondják: „Belzebub szállta meg, és a gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket” (Mk 3,22). Vagyis az ördögök fejedelme irányítja őt, ami többé-kevésbé azzal egyenértékű: „Ez az ember ördögtől megszállott.” Jézus ugyanis sok beteget meggyógyított, és ezek az írástudók azt akarják elhitetni, hogy ezt nem Isten Lelkével teszi – ahogyan Jézus ténylegesen tette –, hanem a gonosz lélekkel, az ördög erejével. Jézus erős és világos szavakkal válaszol, nem tűri ezt, mert ezek az írástudók – talán anélkül, hogy észrevennék – a legsúlyosabb bűnbe esnek: Isten szeretetét tagadják és káromolják, amely jelen van és működik Jézusban. És a káromlás, a Szentlélek elleni bűn az egyetlen megbocsáthatatlan bűn – ezt mondja Jézus –, mert abból fakad, hogy a szív bezárul Isten irgalmassága előtt, mely Jézusban működik.

Ebben a jelenetben van egy figyelmeztetés, mely mindnyájunknak fontos. Előfordulhat ugyanis, hogy a sárga irigység, melyet egy ember jóságával és jó tetteivel szemben érzünk, arra késztet minket, hogy hamisan vádoljunk. Ebben igazi halálos méreg rejlik: a rosszindulat, mellyel előre átgondolva le akarjuk rombolni a másik jó hírét. Isten őrizzen ettől a szörnyű kísértéstől! Ha lelkiismeret-vizsgálatkor észrevesszük, hogy ez a gyom kezd kihajtani bennünk, azonnal gyónjuk meg a bűnbocsánat szentségében, még mielőtt felnőne és megteremné aljas gyümölcseit, melyek helyrehozhatatlanok. Vigyázzatok, mert ez a magatartás tönkreteszi a családokat, a barátságokat, a közösségeket, sőt, az egész társadalmat.

A mai evangélium egy Jézussal szembeni másik, az előzőtől teljesen eltérő értetlenségről is beszél, mégpedig családtagjainak értetlenségéről. Ők azért aggódtak, mert Jézus új, vándorló életformája őrültségnek tűnt szemükben (vö. Mk 3,21). Ő ugyanis annyira készségesnek mutatkozott az emberek, főleg a betegek és a bűnösök számára, hogy még enni sem maradt ideje. Jézus ilyen volt: első helyen az emberek, szolgálni az embereket, segíteni az embereket, tanítani az embereket, gyógyítani az embereket. Az emberekért élt. Enni sem maradt ideje. Családtagjai tehát úgy döntenek, hogy hazaviszik, visszaviszik Názáretbe. Megérkeznek arra a helyre, ahol Jézus éppen prédikál, és beüzenve hívják. [A mellette lévők] meg is mondják neki: „Anyád, fivéreid és nővéreid kinn állnak, és keresnek” (Mk 3,32). Ő így válaszol: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” És végigtekintve azokon, akik körülötte voltak, hogy hallgassák, hozzáteszi: „Íme, ők az én anyám és testvéreim! Mert mindaz, aki megteszi Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám!” (Mk 3,33–34) Jézus új családot hozott létre, amely már nem a természetes kötelékeken alapszik, hanem a beléje vetett hiten, az ő szeretetén, mely elfogad minket és egyesít minket egymással a Szentlélekben. Mindazok, akik befogadják Jézus szavát, Isten gyermekei és egymás testvérei. Jézus szavának befogadása egymás testvéreivé, Jézus családjává tesz minket. Mások megszólása, mások jó hírének rombolása a sátán családjává tesz minket!

Jézus válasza nem tiszteletlenség anyjával és családtagjaival szemben. Sőt, Máriának ez a legnagyobb elismerés, mert épp ő a tökéletes tanítvány, aki mindenben engedelmeskedett Isten akaratának. Segítsen minket a Szűzanya, hogy mindig Jézussal közösségben éljünk, elismerve a Szentlélek művét, aki cselekszik őbenne és az Egyházban, és új életre teremti a világot.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ismételten szeretném üzenni a szeretett koreai népnek, hogy különösen gondolok rá, barátsággal és imával. Kívánom, hogy a megbeszélések, melyekre a következő napokban kerül sor Szingapúrban, hozzájáruljanak egy olyan pozitív jövő alakításához, amely biztosítja a békét a Koreai-félsziget és az egész világ számára. Ezért imádkozzunk az Úrhoz! Közösen, együtt kérjük a Szűzanyát, Korea királynőjét, hogy segítse ezeket a megbeszéléseket! [Üdvöz légy, Mária…]

Ma, Agenban, Franciaországban, boldoggá avatják a Fogantatásról nevezett Mária nővért, világi nevén Adélaïde de Batz de Trenquelléont. A 18. és 19. század fordulóján élt, megalapította a Szeplőtelen Mária Leányai szerzetes kongregációt, a marianistákat. Áldjuk az Urat e leányáért, aki életét neki és testvérei szolgálatára szentelte. Tapsoljuk meg az új boldogot, mindnyájan!

Köszöntelek valamennyiteket, kedves rómaiak és zarándokok: egyházközségi csoportok, családok, társulatok. Külön is köszöntöm a Spanyolországból: Murciából, Pamplonából és Logroñóból jött híveket, Olaszországból a nápolyiakat, a mestrinói fiatalokat, valamint a legnagói sportolók csoportját.

Szép vasárnapot kívánok nektek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Magyar Kurír, fotó: ANSA

Nyíregyházi Egyházmegye