A Hajdúdorogi Egyházmegye Püspöki és Gazdasági Hivatala, Pályázati és Építésügyi Irodája, valamint a Levéltár dolgozói 2012. december 13-án (csütörtök) Máriapócsra indultak karácsonyi lelkigyakorlatukra. A reggeli utazás már ráhangolódást jelentett mindenki számára a nap folyamán történő lelki feltöltődésre.

Megérkezéskor Kapin István atya fogadta a dolgozókat, és együtt átmentünk a Kegytemplomba köszönteni az Istenszülő Szűz Máriát.

Az elmélkedéseket Rakaczky Bazil atya tartotta. Az első és második elmélkedés által betekintést kaptunk az egyházjog által előírt hivatali dolgozók munkájának fontosságáról, a körülöttük lévő emberekhez való lelki hozzáállásukról, kötelezettségük teljesítéséről, mindezt a püspök úr munkájától kezdve kibontva, az atyák és világi hívek feladatköréig. A két elmélkedés után egy közös ebéd következett. Ezt követően gyónási és lelki beszélgetésre volt lehetőség.

14.30-kor átmentünk a fatemplomba, ahol Kapin atya mutatta be nekünk a templomot, és tartott egy rövid elmélkedést. Ráébresztett minket annak a történésnek a fontosságára, mellyel a gondviselő Istenünk megajándékozott minket az Istenszülő könnyezése által. A hely szempontjából is, hogy nem olyan csodáról beszélhetünk, melyet egy kisebb csoport élhetett meg, hanem olyanról, melyet több száz ember láthatott, élhetett át, és a feljegyzések és jegyzőkönyvek hitelesítése erről bizonyítékai is ennek. Kihangsúlyozta számunkra az emberek érzéseit, hogy kinyitották szívüket az Isten befogadására, és ezzel vonva párhuzamot, hogy az ünnep közeledtével mi is legyünk nyitottabbak az Isten és embertársaink felé. Legyünk éberebbek és figyelmesebbek azokra a csodákra, amellyel az Isten személyesen ajándékoz meg minket. Kapin atya elmélkedését követően a kegytemplomban Parakliszt végeztünk az Istenszülő tiszteletére.

A harmadik elmélkedést folytatva Bazil atya is már a közelgő ünnep hangulatát éreztetve velünk kihangsúlyozta az egymásra figyelés fontosságát a családban. Példaként kell előttünk lennie a Szent családnak. Útmutatásként állította elénk a házaspárok 10 parancsolatát.

A házasok tízparancsolata

Légy nyitott és fejlődőképes!

A házasság nem révbe érkezés, nem végcél – tudnod kell növekedni és elmélyülni a szeretetben házastársaddal.

Fogadd el házastársad másságát!

Ne ámítsd magad, hogy majd TE megváltoztatod házastársad egyik vagy másik tulajdonságát – ne akard őt saját hasonlatosságodra formálni. Ez még egy embernek sem sikerült!

A MÁSIKAT akard boldoggá tenni, ne saját boldogságodat hajszold!

„Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért.”

„Szeretlek, mert vagy, mert ilyen vagy. Elfogadlak és vállallak minden pozitív és negatív tulajdonságoddal együtt egy egész életre.”

Ajándékozd neki teljesen az igazi gazdagság minden forrását: a teljes figyelmedet (ő a legfontosabb ember az életedben!), az idődet.

Magaddal szemben szigorúság, társaddal szemben engedékenység!

Ne várj mindig mindent őtőle! (Se a házimunkában, se a lelkiekben!)

Házastársadat a sorban SENKI és SEMMI meg nem előzheti!!

Mindig mindenben ő legyen az első – nem a gyerek(ek), nem a szülők (!), nem a munka, nem a karrier... stb.

Amikor valaki házasságot köt, el kell vágni – és tudni kell elvágni – a szülőkhöz kötődő szálakat!

Legyen rugalmasan kialakítva a felelősség-megosztás!

Ki-ki képességei, természete szerint végezze a családban előkerülő tennivalókat, és eszerint tartozzon érte felelősséggel.

Legyen nyitott a család mások felé is!

A legtöbb házaspár összeborul, mint a káposztalevél. Ez nem egészséges, elszigetelődéshez, belterjes probléma-felhalmozódáshoz vezethet. Legyetek keresztény család, és vigyétek el más családokhoz is az Örömhírt!

Tiszted az életet. Fogadd örömmel a gyermekáldást!

Mondj IGEN-t az életre! Isten is IGEN-t mondott Rád! Ahol a (leendő) szülők igaz szeretettel szertik egymást és Istent, és letették életüket-jövőjüket Isten kezébe, ott minden más – anyagi, munkaügyi, szabadidős, hobby stb. – szempont eltörpül. „Ami szükséges, azt megadja az Úr.”

A testi szeretet Isten ajándéka a Számotokra. Gondoltál már arra, hogy megköszönd Neki?

Ne feledd dicsérni társadat!

Ez a szeretet, az együttlét örömének egyik kifejezése. Ne érjen véget az udvarlás az esküvővel! Végy időnként feleségednek egy-egy szál virágot – „csak úgy”! Készíts néha férjednek gyertyafényes vacsorát – csak az ő kedvéért!

Nem elég egyszer, az esküvőn elmondani: „Szeretlek!” – hanem minden nap ezer jelét kell ennek adni – és néha nem árt újra és újra elmondani. Ne mondd, hogy „Úgyis tudja!”, mert nem TUDNI akarja, hanem nap mint nap TAPASZTALNI!

Legyen ünnep és lazítás is betervezve – kettesben!

„Az Úr napját szenteld meg!” A vasárnap nem arra való, hogy a férj túlórákat, fusimunkát végezzen, vagy a feleség egész nap süssön-főzzön és a héten elmaradt házimunkát csinálja! Miből akarsz adni, ha nem töltekezel? Pár óra a mézesheteket idéző békességben, egy kellemes séta a természetben – felüdít egész hétre.

Ezzel az útmutatással és lelki feltöltődéssel indultunk haza, mely által munkánk és életünk az itt hallottakkal történő szembehelyezésével önismeret vizsgálatra ösztönöz, és a felmerülő hiányosságok pótlását elénk tárva ennek megoldását nyújtotta a lelkigyakorlat számunkra.

"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."

(Pilinszky János)

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum