Néhány napja érlelődik bennem a gondolat, hogy a Pannónia Kávéház kávéblogra írjak. Egyik reggel, félálomban eszembe jut, hogy a XX. sz. elején, a mai nyíregyházi Püspöki Hivatal földszintjén működött a Pannónia Kávéház, amiről ez a rovat kapta a nevét. Itt kezdődik a történet – Bánhegyi Anikó írása.
Elképzelem, ahogy a kávéház sarki szegletében üldögélek, nagy csend vesz körül. Hozzák a kávémat. Szép üvegpohár, gyönyörű réztartóban. Megfogom, jól esik a melege, dörzsölgetem hozzá mindig hideg kezem. Érzem a feketém finom illatát, látom rajta a tejszínhab csigaház alakját, elmélázok a felszálló gőzön. Ahogy megkavarom, hirtelen egy dzsinn képét látom, aki nem marad néma: lehet három kívánságom – hallom mély hangját. Én meg kapásból rávágom: 1. megérett a meggy, 2. csipkebokor vessző, 3. jöjjön el a te országod.
Na, ez már jó irány; erre a gondolatra hirtelen magamhoz térek. Mi is történik mostanában? Tisztogatunk. Tisztára mossuk a családunkat, a párok újra ismerkednek összezárva otthonaikban, súrolódnak, csiszolódnak. A testvérek közös játékokba kezdenek, az interneten töltött tanórák után a gépektől menekülnek, pedig eddig pont oda szögelődtek. Megtisztulnak az otthonok, a kertek, az udvarok. A fákról is lemetsződnek a vadhajtások. Tisztul a környezet, a levegő, a vizek, a lelkek…
Igen, mire megérik a meggy és a csipkebokor is elvirágzik, közelebb kerülünk Isten országához.
Legyen meg a TE akaratod!
Bánhegyi Anikó