Papp Miklós gondolatai az idő múlásáról

Mielőtt nyaralni indulunk érdemes leülni az óránk elé! Ha az ember leül eléje, akkor látja, hogy a mutatók hogyan szaladnak körbe-körbe, hogyan múlik az idő. Az egyik legalapvetőbb tapasztalatunk, hogy az idő múlik: nézve a mutatók járását az embernek eszébe jut, hogy milyen gyorsan, és mennyire visszafordíthatatlanul. Ha az ember elmegy nyaralni, akkor rá kell, hogy döbbenjen, hogy mennyi idős már, hogy milyen nagyok a gyerekei, hogy mióta házas, és persze hogy mennyi van még előtte.

Az embernek bevillan ilyenkor az, hogy múlik az ideje, és mivel soha nem érjük magunkat tökéletesen utol, – mivel mindig mindenre nincs időnk – ezért legalább nyaraláskor fontos a legjobb erőinket elővenni és a családra fordítani.

Úgy látom, hogy a legszolgálóbb, a legszeretetteljesebb, a legbecsületesebb emberek a legjobb erőiket mintha kilopnák saját családjukból.

Mintha a legjobb erőket a családon kívül vetnék be, és mire hazamennek már csak egy maradék ember marad a családnak: egy fáradt, türelmetlen, kedvetlen ember. Régen nem volt ez gond, mert a társadalom jobban támogatta a házasságot, a gyermeknevelést: a nagy családok, az egyházi közösségek, és maga a vallás is kicsit „kilúgozódott”. Ma már az egyénnek kell sokkal tudatosabban odafigyelnie arra, hogy a legjobb erőit nehogy csak kivigye a családból, hanem felé is fordítsa.

Az idő kegyelem. Ne csak az idő múlására figyeljünk, hanem arra is, hogy az idő keletkezik. Mintha gyakrabban néznénk a naplementét, azt, hogy a világosból sötétség lesz, és mintha ritkábban látnánk a napfelkeltét: amikor a sötétből világos lesz. Amikor keletkezik egy új nap! Biztos vagyok benne, hogyha többet gondolnánk arra, hogy az idő keletkezik, – ahogy megy a mutató úgy kapunk új percet, új órát, új hetet, egy új évet – akkor sokkal optimistábbak lennénk. Sokkal jobban terveznénk, gondolnánk arra, hogy ezt az egyetlen drága időt intelligensen, szeretettel használjuk ki.

Az emberi életben az ugyanis a nagyon nehéz, hogy elsőre jól kell élni: elsőre jól kell házasságot kötni, elsőre jól kell a gyermekeinket nevelni, elsőre jól kell megöregedni, sőt, elsőre jól kell meghalni. Egy picit tervezzünk: kikapcsolódva a minden napok taposómalmából, a mindennapi földszintes gondolkodásból, és az ember egy picit emelkedjen föl. 

Felemelkedni Istennek a színe elé, a szeretett emberekhez, a saját gondolataihoz, gondolatvilágához.

Egy picit tervezzünk: mindig azt az embert féltem, aki nem tervez: mert aki tervez az akar valamit, akar valaki lenni. Aki tervez az kap rengeteg pszichés energiát, annak van életkedve, az vidám. Aki tervez a tud haladni, nem keseredik el az elesések után sem. Tud megújulni, tud magából csodálatos energiákat elővenni.

A nyaralás arra is való, hogy az ember megérdemelten pihenjen az elmúlt idő után, és intelligensen és szeretettel megtervezze az előtte álló időt. Az idő kegyelem, lehetőség, ajándék! Ott ragyog mögötte a nap, az örökkévalóság. Kívánom mindenkinek, hogy addig ne menjen el nyaralni, amíg nincs meg benne a szándék, hogy jobban akarja szeretni a családját, őszintén akar előre tervezni és az Istennek a jelenlétét meg szeretné érezni az idő múlásában.

Forrás: 777 blog

Nyíregyházi Egyházmegye